HTML doboz

egészkicsicsoportképalexandrasarokIMG_5932.jpgágnesfestőálványapácaszöveghezférfiszopránnőitenor.jpg

minden, amit csak a nők tudnak...

NŐ KULT MANIFESTO Könyvek, novellák, filmek, irodalmi műsorok, cikkek és reakciók a test-lélek-szellem triászról, ahogy azt a nők látják... ........................................

Szomjas oázis - antológia a női testről

Bejegyzések

A SZÍV KUTYÁJA - DZSUNGEL A SZÍVBEN - lányok és apák, lányok és anyák antológiája

kékduplareklám.JPGvégső front borító apás.JPG

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2010/10/25/mirol_szol_a_dzsungel_a_szivben_es_a_sziv_kutyaja_3

Lovas Ildikó író, Tóth Krisztina költő, író, üveges, Babarczy Eszter író, Karafiáth Orsolya költő író, kempművész, Kiss Judit Ágnes költő, író, lovász, Szemethy Orsolya grafikus, író, Forgács Zsuzsa Bruria, író, filmes-síznházas, anyaszerkesztő, Ladik Katalin, költő író, performer, Kiss Noémi, író, irodalmár, Bárdos Deák Ágnes énekes, író, performer, Gordon Agáta, költő, író

BDKképoldalra.jpgGordonAgata.jpglovasildikó.jpgTothKrisztina szabojjudit.jpgbabarczy2kicsi.jpgKarafiathOrsi  Sioréti Gábor narancs.jpgkisjuditágneskisebb.jpgSzemethyorsikicsi.jpgforgacskicsi.jpgLadik Katalin-Rubinsteinkicsi.jpgkissnoémigrafitiscsoszógabriellakicsi.jpg

Utolsó kommentek

A szív kutyája, Dzsungel a szívben, Szomjas oázis, Éjszakai állatkert - a Kitakart Psyché sorozat könyvei....

kékduplareklámkicsnyítve.jpgvégsőapásoldalra.jpganyak-cim-colorOLDALDOBOZBA.jpg

"VIGYÁZAT, ALACSONYAN REPÜLNEK A KLOTTGATYÁS ANGYALOK!"

2012.06.14. 13:53 oázis

"Az egyik udvarlóm kombinálni is tudta a szertornát a versmondással, és átfordulás közben Hörderlint szavalt németül. Egy rockénekes prágai fiú a knédli receptjét szavalta el nekünk mélységes átéléssel, és közben még a tótul tudó anyám se fogott gyanút."

 

- részlet Gindert Maris Klottgatyás angyal című szövegéből, mely megjelent A szív kutyája című antológiában, a lányok és apák kapcsolatairól, a lányok szemszögéből.

 

 

fotó: Szilágyi Lenke, lásd még   http://www.panoramio.com/user/1049749

kamcsatkaházvörösfénybenéjjelIMG_6371v(1).jpg 

 

 

 

Gindert Mariska

 

Klottgatyás angyal

 

 

Apám mindenhova klottgatyában szeretett járni. Egyszer például kerékpáron, meztélláb jött be az iskolaudvarra, mindenki megrökönyödésére, de én büszkén vágtam át a csúfolódó gyerekek hadán, mert nem győztem csodálni erőteljes, klottgatyás alakját, ő pedig gondtalanul nevetve az igazgatót kereste.

 

LIZTAYLOR.jpg

 

 

Még Liz Taylornak is klottgatyában hegedült a Garancsi-tó partján, amikor kellékesként kapákat, vasvillákat és statisztákat biztosított egy forgatáshoz, és fő megbízatásként Taylort kísérgette a vízbe a külön számára épített víz alatti stégen. Apám feladatkörébe a helyszínek biztosítása is beletartozott, ezért aztán Liz Taylor a harmadik napon már kellően becsiccsentett házikészítésű borunktól ahhoz, hogy hegedűvirtuóznak nézze apámat, aki viszont ragaszkodott ahhoz, hogy egy Stradivarin játszik. Nem hiába mondták az osztálytársai: nem baj, hogy meghalt az Andersen, mert mázlinkra a mi Palinkánk még él!

 

Apám a kottát nem ismerte, a fortélyokat az utcavégi muzsikus cigányoktól leste el, és bizonykodott, hogy az ő igazhitű mestere nem más, mint saját abszolút hallása. Gondosan odafigyelt, hogy mindennap mind a négy hegedűjét és a brácsáját megszólaltassa, nehogy – mint hangsúlyozta – véletlenül elveszítsék az orgánumukat.

Apám a Szabad Európa rádiót is klottgatyában, hegedülve hallgatta, a kommentjeit pedig hozzáénekelte a hírekhez, legtöbbet a Bánk Bánból idézve:

 

 

Hazám, hazám, te mindenem!

Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.

Arany mezők, ezüst folyók,

Hős vértől ázottak, könnytől áradók.

Sajgó sebét felejti Bánk,

Zokog, de szolgálja népe szent javát.

 

Kétszer láttam apámat sírni, egyszer pont akkor mikor a néprádióban bemondták, hogy meghalt Kennedy. Apám fölpattant a hírre a sparhelt mellől, amit a hideg miatt az egész család épp körbeült, de nem tudott megszólalni, csak állt megsemmisülten, aztán leroskadt a priccsre és fejét rázva ismételgette: minden jó embert megölnek ebben a veszett világban. Aztán könnyezve hozzátette: szegény kis árva gyerekei.

 

 

kékduplareklám.JPG

 

 

 

Másodszor akkor láttam apámat sírni mikor meghalt nagyapám kilencvenhét éves korában. Apám apja sokáig haldoklott a nyárikonyhában, nagyon nehezen ment neki a meghalás. Végül földre terítettünk egy paplant, és arra fektettük, hogy le ne essen többet a priccsről. Rekkenő hőség volt, mindenkiről csorgott a víz, mikor egy órával a halála előtt nagyapám nekiállt elmesélni, hogy mennyire haragszik az únyi papra, mert az félévszázaddal korábban kölcsönkérte a vemhes tehenét, és az időközben megszületett borjút sem szolgáltatta neki vissza, sőt még négy pengőt is kért kölcsönbe ráadásnak. Nagyapám még utolsó perceiben is a réges-rég halott pappal viaskodott, miközben apám mellette ült a földön, a fejét fogta és sírt.

Amikor harmadszor sírt apám, azt már nem láttam, arról csak anyánk mesélt. Apám ritkán ivott és akkor is csak keveset, egyszer viszont alaposan berúgott. Aznap kapta meg az obsitját. Katonásan lerészegedett a bajtársaival együtt majd szégyenében elbújt a budiba a pitvarban. Nyomorúságának csak a réseken bekandikáló, kidülledszemű kakasok voltak tanúi. Úgy gondolta, egy férfi akkor válik feleslegessé, mikor megkapja a leszerelő levelét a seregtől. Pedig még utána is jó ideig ő vezényelte le a faluban az éjszakákba nyúló aratásokat. A környező falvak összes kombájnját mindig egy kijelölt helyszínre vezényelték, és a nyár utolsó melegénél, a földi és égi fények, valamint hatalmas bogárrajok kíséretében haladtak az óriási aratógépek a gabonatáblákon, megállás nélkül, éjjel és nappal. Olyankor hetekig alig láttuk, és mindig az volt az érzésünk, mintha a frontra ment volna küzdeni a kenyérért.

Akárhogy is, apám a sors kegyeltje volt, mindig minden helyzetben megtalálta az örömét. Életének pohara mindig legalább félig tele volt, amihez további kincseket álmodott. Így esett, hogy egyszer  mikor szekéren hazafelé tartott, egy a lovát hetykén megülő leányra lett figyelmes, aki apjának és a kosztosainak vitte az ebédet a földekre és ostorával nem tudni, hogy szándékosan vagy véletlenül, de megugratta apánk lovait. Apám ahelyett, hogy felbőszült vagy zavarba jött volna, inkább kíváncsian bámult utána, és nem győzött gyönyörködni a leány délceg, büszke tartásában. Jól megjegyezte magának, és a következő falusi bálon fölkérte táncolni. Apám ugyan már erősen kopaszodott, de simulékony beszédével, határtalan, Münchhausen bárót megszégyenítő fantáziájával, tüzes táncával meghódította anyámat.

 

Szomjas Oázis ELEJE borító.jpg

 

 

Apám későbbi udvarlóimat is szigorúan klottgatyában fogadta. A jelentkezők nagy száma miatt, meg hogy megkíméljen a rossz választásoktól, a kérőket szellemi és fizikai próbatételek hosszú sora elé állította. Elvárta, hogy a jövendőbelijeim legalább két verset tudjanak kívülről, amit meg is hallgatott, természetesen klottgatyában ülve egy sámlin az almafa alatt. Akik csak az általános iskolai kötelezően bebiflázott verseket tudták, azokat nem sokra tartotta, de nem is bántotta őket, és ezerszer is elismerően hallgatta meg például azokat a szavalókat, akik a Volt egyszer egy kilincs tovább nincs című alapművet adták elő, és kritikai megjegyzések nélkül nekik is megengedte, hogy a porolón bemutassák a nagykelepet, ami a tornászok világában annyit tesz, hogy nyújtott karral átfordulnak a szeren. Az egyik udvarlóm kombinálni is tudta a szertornát a versmondással, és átfordulás közben Hörderlint szavalt németül. Apám ugyan csak magyarul tudott, de fontosnak tartotta, hogy a próbálkozók legalább egy idegen nyelvet bírjanak, még akkor is, ha a magyart viszont egyáltalán nem beszélték. Így fordulhatott elő, hogy egy rockénekes prágai fiú a knédli receptjét szavalta el nekünk mélységes átéléssel, és közben még a tótul tudó anyám se fogott gyanút. Ami viszont komolyabb megpróbáltatást jelentett kérőimnek, az apám sakkozási mániája volt. Apám ilyenkor képes volt elfeledkezni a tétről, aki én voltam, és éjszakába nyúló sakkpartikat játszott a kezemért versenyzőkkel, akiket egy idő után már szintén csak a győzelem izgatott. Mindeközben én a háttérbe húzódva jót szórakoztam a férfiak viaskodásán, vagy egyenesen kilopództam a házból, magukra hagytam a gladiátorokat, hogy a barátnőimmel csavarogjak.

 

A kérők messze a falu határán túlról is érkeztek, de a legtökéletesebb kérőt sajnos csak a kihívás, az apám előtti megmérettetés érdekelte, és én kevésbé, hiába tudta hát a világ összes folyójának és hegységeinek nevét, ha egyszer nem állt szándékában ezt a tudást egy velem kötendő házasságban kamatoztatni.

 

Akihez végül férjhez mentem, az bizony nem mondott verset, hanem versenyen kívül nyert csatát azzal, hogy véletlenül egy avas kacsazsírral megkent kenyeret kapott és zokszó nélkül legyűrte. Apám nagyra értékelte hősies hallgatását, és beadta a derekam.

 

 rekláméjszakaiszineskétoldalrólágiésbarátja_1.jpg

 

 

Amikor sok-sok évvel később apám már haldoklott és kiadták a kórházból, felváltva őriztük anyám, nővérem és én. Egyszer késő éjjel, halála előtt négy nappal a konyhában feküdt a priccsen, ahol annak idején nagyapám is. Szeme lehunyva, de tudtam, hogy ébren van, mert a hullámokban rátörő rettenetes fájdalmak érkezésekor görcsösen újra meg újra megragadta a radiátor csövét. Amikor a rádióban megszólalt Madonna „Don't Cry for me Argentina”című dala, apám kinyitotta szemét, felemelkedett, rám nézett és mámoros hangon azt mondta: „nem hittem volna, hogy még a ti zenétekben is örömömet tudom lelni egyszer”.

 

Apám ezután azt kérte tőlem, hogy majd hamvasszuk el, lehetőleg szeretett klottgatyájában. Szerencsére erről a klottgatyáról maradt is egy híres fotó, melyet mindenkor a közelemben tartok. Ugyanis csodák csodájára volt a falunkban egy olyan esemény, amin hivatalosan is klottgatyában lehetett részt venni. Méghozzá a búcsúi klottgatyás futóverseny, ami természetesen az apám ötlete volt. Így sikerült hivatalos öltözékké emelnie kedvenc viseletét a faluban. Apám nem szégyellt ötvennyolc évesen kiállni a falubeli huszonévesekkel és harmadikként ért a célba. A célfotón klottgatyás angyalként emelkedik az ég felé, mindkét lába a levegőben.

(részleteket olvastak Gindert Mariska Klottgatyás angyal című szövegéből, mely megjelent A szív kutyája című antológiában)

 

 

ANYÁDNAK RENDÜLETLENÜL!

 

http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/04/27/ANYADNAK_RENDULETLENUL/

 

Az apák persze nem kevésbé különös szerzetek,

mint az anyák

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/05/03/mirol_szol_a_dzsungel_a_szivben_es_a_sziv_kutyaja_3

 

 

Részleteket olvashatsz az antológiákból itt:

http://mindenamino.blog.hu/

 

04Bp_Marcika kint2kisebb(1).jpg 

 

 

A szív kutyája - Dzsungel a szívben:

Szerzők fotói:

 

 

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/01/29/a_sziv_kutyai_bemutatkoznak_szerzok

 

 

"JÖTT UTÁNAM, MINT EGY SEBZETT BÖLÉNY"

http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/05/17/JOTT_UTANAM_MINT_EGY_SEBZETT_BOLENY/

 

anyak-cim-color DZSUNGELKISEBB3blogra.jpg 

 

 

 

HAJÓS ANDRÁS FELTÁMADT! GYŐZTEK A DEFIBRILLÁTOROK

 

http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/04/30/Hajos_Andras_feltamadt_Gyoztek_a_defibrillatorok/

 

 

Az antológia sorozat hozzáférhető itt:

www.alexandra.hu

 

 

A sorozat anyaszerkesztője:

Forgács Zsuzsa Bruria

 

 

kékForgách_12_nő_voltam_borító.jpg


Forgách András

12 NŐ VOLTAM

 

http://bookline.hu/product/home.action?_v=Forgach_Andras_12_no_voltam&id=124225&type=22

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.