"Franc akar bárkihez is feleségül menni, „csinos” meg végképp nem akarok lenni. Kurvának, úgy látszik, jó vagyok nekik, ezt szelídebben mondta, mivelhogy szerinte minden férfival túl hamar lefekszem."

- részlet Forgách András 12 nő voltam című könyvéből.

Forgách András

12 NŐ VOLTAM

- részletek -

A MADÁRKÜLSEJŰ KUTYA, AKI SZERETI A HAZÁJÁT

Nyugtalan vagyok. Egy eszkimó férfi vett el feleségül. Nem szép férfi, legalábbis az én elvárásaimnak egyáltalán nem felel, meg, vagyis az eszményeimnek. Nem is csúnya, valójában elég jellegtelen, tipikus eszkimó férfi, és az a helyzet, megmondom őszintén, mostanáig nem nagyon vettem tudomást az eszkimók, nemhogy az eszkimó férfiak létezéséről. Mint sokan mások, éltem a kis közép-kelet-európai életemet. Nem azon a területen dolgoztam, ahol az eszkimók képbe jöttek volna. Azt el tudtam volna képzelni, hogy egy franciához vagy egy angolhoz menjek feleségül, ám német vagy osztrák szóba se jöhetett, esetleg svéd vagy dán igen, spanyol, azt hiszem spanyol is, de a spanyol férfival csak csókolózni akartam, de hogy egy eszkimó?

Nem bírom a hideget, mindig túlfűtött lakásban éltem, elvált anyám, aki egyébként nem is keresett rosszul, folyton szorongott a számlák miatt, állandóan ezen veszekedett velem, szerinte egyáltalán nem kell, hogy egy lakásban ennyire meleg legyen, az ember környezete, az emberi szervezet éppen attól emberi, hogy jól tűri a hideget, éppen a hideghez való alkalmazkodás tette az embert emberré, de engem az effajta filozófiai vagy tudományos megközelítés sohasem izgatott, illetve az ilyesmivel nemigen lehetett levenni a lábamról, fáztam, és kész, most mit magyarázzam anyámnak, én éreztem, nem ő. Nem szeretem azokat, akik jobban tudják, hogy mások mit éreznek. Mindig megdöbbentett, amikor valaki elkezdte magyarázni nekem, hogy én voltaképpen mit érzek. Csodálkozom azon, hogy vannak, akik egyáltalán belevágnak egy ilyen vállalkozásba, hogy megmondják, valaki más mit érez, vagy mit gondol, mikor én magam is gyakran tanácstalan voltam az érzéseimmel kapcsolatban. Anyám tudós volt, vagy legalábbis valamilyen tudományos főmunkatárs, most mit magyarázzam neki, hogy lehet, hogy éppen attól fázom, hogy szerinte nem szabadna fáznom: a lényeg, hogy én és a hideg soha nem jöttünk ki jól egymással, emiatt állandóan túlöltöztem, nyáron is, és ebből különféle mulatságos bonyodalmak támadtak, de ez nem tartozik ide.

(Az írónőt játszó Bánfalvi Eszter az Írók Boltja kirakatában várja,

hogy a szerző csókja felébresszea 12 NŐ VOLTAM című könyv flashmobil-happeningjén)

Szerelmes lettem (abba) az eszkimóba. Majdhogynem mutogatni hozták el hozzánk, szóval valami delegáció volt, a szó is borzalmas, eszkimó delegáció, a régi világra emlékeztetett, és öltönybe voltak öltözve, ja igen, én tolmács voltam, ismét csak anyám akarata ellenére (mért kell az embernek állandóan közelharcot vívnia az anyjával?), aki szerint a tolmács meg a fordító nem csinál semmit, nem hoz létre semmit, csak mások gondolatait közvetíti. Úristen, mért jönnek mindig ezzel, kapásból meg tudnám cáfolni, de most nem megyek bele, hát minden közvetítés, minden, de minden „csak” közvetítés, nem tudják felfogni, éspedig Isten és a kozmosz között, az ember itt szinte alig játszik szerepet, egy icipici láncszem. Mindegy, nem vagyok vallásos, mégis el tudom képzelni, hogy van Isten, de ezt most nem magyarázom meg. Na és hogy mért nem választok magamnak valami „igazi” hivatást (mintha annak előmozdítása, hogy az emberek megértsék egymást, nem lenne igazi hivatás). Az ilyen hülyeségek felemlegetésében az sem zavarta, hogy már rég ötször annyit keresek, mint ő, és a fűtésszámlát évek óta, sőt, egy ideje az egész rezsit is én fizetem, beleértve a telefonszámlát, pedig ő beszél többet. Persze ez sem akadályozta meg abban, hogy állandóan fölhánytorgassa nekem, hogy én egy „melegházi növény” vagyok, és, hogy őt ez a „kényeskedés” már elvből is rettentően irritálja, és hogy harmincéves létemre már felnőhettem volna, mit élősködöm az ő nyakán (mondom: én tartom el!), és hogy mi van a férfiakkal, hogy egy sem akar feleségül venni egy ilyen csinos lányt (ha meghallom ezt a szót, „csinos”, már hányok). Franc akar bárkihez is feleségül menni, „csinos” meg végképp nem akarok lenni. Kurvának, úgy látszik, jó vagyok nekik, ezt szelídebben mondta, mivelhogy szerinte minden férfival túl hamar lefekszem. Ez sajnos nem volt igaz, nem tudom, miből jutott erre a következtetésre, az anyák állandóan azon törik a fejüket, hogy a lányuk hogyan teszi szét a lábát, az az igazság, hogy én elég nehezen szántam rá magam, ami nem valami modern dolog. Jó, egyetlenegyszer, mert nem volt más megoldás, éjjel hazahoztam egy férfit, aki hajnalban, négy órakor el is ment, anyám persze ott ólálkodott az előszobában, meg akarta nézni magának, neki úgy látszik ez az egy férfi is sok volt, és mindenféle tanácsokkal akart ellátni, hál’ isten elég volt az ő házasságára utalnom, hogy ezt gyorsan abbahagyja.

Az az igazság, hogy egyébként nagyon jóban vagyok anyámmal, tudom, hogy sok mindenben igaza van, de a szexuális életemről gőze sincs, egy anyának az ember mégse számol be arról (bármilyen kézenfekvő is volna), hogy mit és hogyan érzett és kivel, és néha az volt az érzésem (mondjuk, mikor belesett a fürdőszobába, mialatt tusoltam, és meglesett, pedig kértem, hogy ne!, mert gyűlöltem a régimódi megjegyzéseit, amiket a hasamra, a mellemre és a combomra tett, ezt sohasem tudta kihagyni, bár ezerszer kértem, hogy ne, hogy állandóan a saját korábbi állagához és méreteihez hasonlítgatta az én méreteimet, hogy amikor ő annyi idős volt, mint én stb.), az volt az érzésem, hogy egyszerűen halálosan féltékeny rám, és ez különösen zavart, hogy a saját anyám úgy bámulja a testemet (mi az, nem láttál még fehér embert?), na de amikor megkérdezte, hogy „megjött-e”, na ezzel tényleg ki tudott kergetni a világból.

       Félreértés ne essék, jóban vagyunk, sőt, nagyon sok mindenben (például politikai kérdésekben, vagy az öltözködés dolgaiban, főzésben) messzemenően egyetértünk, sőt, anyámat, akinek voltak alkalmi pasijai, szóval egyáltalán nem volt prűd, egyszer, valami menő szórakozóhelyen két pasi a nővéremnek nézte, és együtt akartak fölszedni minket sőt, részben fel is szedtek, mert anyám elment a magasabbal, aki nekem is jobban tetszett, de ő az anyámra hajtott, azt nem tudom, hogy történt-e köztük valami, anyám erről mélyen és szemérmesen hallgatott, vagy azt várta, hogy én kérdezzem meg, én viszont direkte nem kérdeztem meg, ebben van gyakorlatom, és ebben maradtunk.

Szóval anyám, ahogyan gyerekkoromban mondták, „jó fej” volt, és a bátyámat, akiről nem akarok most semmit mondani, mert nem érinti a lényeget, nagyon jól szerette, igaz, nem lakott velünk jó ideje, kiment, ahogy mondani szokás, és rendszeresen Svédországból telefonált, hajókon dolgozott, hatalmas, téglaszínű lapátkezei lettek, világjáró lett belőle, hát ezt sohasem gondoltam volna a könyvkukacról, szóval vele órákon át tudott telefonon beszélni – a bátyámnak az volt a módszere, hogy üresen álló stockholmi villák telefondrótjaira csatlakozott valahogy, felmászott a póznára, vitt magával egy telefont, azt rácsatlakoztatta, aztán órákon át beszéltek, télen, éjjel, el sem tudtam képzelni, hogy bírja azt a rémes hideget, kint a hóban, ez volt a szenvedélyük, a telefonbeszélgetés, már én szóltam rá, hogy hagyják abba, mert megfagy az a szerencsétlen Stockholmban.   (...)

(Az írónőt játszó Bánfalvi Eszter az Írók Boltja kirakatában írja a 12 NŐ VOLTAM című könyvet a bemutató flashmobil-happeningjén)

2.

Kuvageegai-nak nem volt technikája. A teljes neve egyébként Kuvageegai Asunguq, amit magyarra körülbelül így lehetne lefordítani: a madárkülsejű kutya, aki szereti a hazáját. A kanadai nagykövetségen Kuvageegai egy hét alatt elintézte a formaságokat, ott is adott össze bennünket a követségi tanácsos, anyámat is meghívtam, tanúnak, a másik tanú egy félig eszkimó félig francia hölgy volt. Anyám nagyon jól viselkedett, alig vágott pofákat, utána volt egy kis fogadás, mindenki rettentően örült, Kuvageegai elutazott, én pedig három hetet kértem tőle, amíg elrendezem itt a dolgaimat. Hát így állunk. Anyám lábujjhegyen jár körülöttem, mintha beteg volna a házban, én pedig ölbe ejtett kézzel ülök a szobámban, teljesen tehetetlenül.

Mit keresek én az örök hó és fagy hazájában, az eszkimók között? Nem, nem, biztosan elutazom, nem tudnék Kuvageegai nélkül élni, így érzem most, és ilyet férfival kapcsolatban soha nem éreztem még. Rémisztő és részegítő érzés. Beleugrani a szerelem szakadékába. A távolság is vonz, ez őrület. De hogy fogok élni ott a hidegben? Jó, nem leszünk mindig a sarkvidéken, Kuvageegai óraadó tanár az ottawai egyetemen, néha a bíróságokon is van dolga, de ragaszkodik hozzá, hogy az év egy jelentős részét az övéivel töltsük. Nem tudtam erre nemet mondani, mint ahogy nem mondtam volna nemet semmire, amit kért tőlem, de most itt ülök a szobámban, a holmijaim között és fogalmam sincs róla, hogy mit vigyek magammal.

         Tényleg azért születtem erre a földre, hogy kis eszkimókat hozzak a világra?

Hadd magyarázzam meg. Amikor beléptem Kuvageegai szobájába, na igen, tetszett a szeme, a szeme nagyon tetszett, az a finom metszés, a résnyi pillantás, és a hallgatása is tetszett, de különben egyáltalán nem tetszett nekem. Volt a járásában valami lomha. A feje kerek, mint egy gumilabda, a homloka alacsony, mintha be lenne horpadva, és sápadt, na és a haja… De erről már eleget beszéltem.

Amikor beléptem hozzá és nem hőköltem azonnal vissza a szobából, amely tele volt a tenger szagával, igen, talán a hó, a napfény és a tenger szaga, az a sós illat vonzott befelé, a haltetemek és rothadt kagylók illata, a tengerparti homoké, és ismered, ugye te is mikor csók közben, mert a csókra vágysz ugyan, vagy érdekel, milyen, de a hozzátartozó szagra nem, arra, hogy az ajkak összeérjenek, igen, hogy a nyelve csapkodni kezdjen a szádban és tapogatózni, arra a nyálkás, izmos, ellanyhuló, átforrósuló lucskos pillanatra vágysz, de nem a szájszagára, vagy a belei illatára, tehát egyszerűen elzárod az orrodat, nos, megpróbálkoztam ezzel, és egy darabig ment is, én forró voltam, Kuvageegai hűvös, de a végtelenségig mégsem zárhatja el az ember a szaglószervét, néha, kíváncsiságból beleszippantottam a levegőbe, és akkor, mert közben már újra lekapcsolta a villanyt, nem is tudom, mikor, nem, egyáltalán nem volt rafinált fickó Kuvageegai, szerintem ugyanolyan naiv volt, mint én, de itt történt valami köztünk, pedig nem tudok róla, hogy fóka, vagy hal lettem volna előző életemben, jól nyúlt hozzám, vagy inkább jól nézett meg magának, és jól hallgatott, jól szuszogott hallgatás közben, mikor valahogy a hóna alá szippantottam megcsapott a hónaljszaga, és ez minden eddigit fölülmúlt, hihetetlen szagorkán tárult fel, a távolból közeledő szaghurrikán, nevezzük mondjuk veríték- vagy izzadságszagnak, de semmire, egyáltalán semmire sem emlékeztetett ebből a műfajból, mégis iszonyúan otthonos volt (otthon próbáltam anyámból kiszedni, hogy lehetett-e valami köze apámnak az eszkimókhoz, de olyan hangosan kezdett el nevetni, hogy rávágtam az ajtót), édes és egyben maró illat bukkant fel a kis csapzott hónaljszőrei közül, és furcsa, olajos tapintású nedvességet éreztem az orromon, amelyet úgy dugtam be a hónalja alá, már olyan mohón és kíváncsian, mint egy kis állat, amikor szopni akar, tolakodik az anyja emlőjéhez a lábai közé, és ekkor még nem is beszéltem az ágyékáról, ez már nem is szag volt, ez már valami más volt, nem is illat, ez már létélmény volt, sirályok rikoltoztak a fülemben, orr-orgazmusom volt, a bőre, ami síkosan fényleni kezdett az utcai neonfényben a gyűrött lepedőn valamilyen kékes illatot árasztott, elkezdtem színeket látni a Kuvageegai illatától, ami betemetett, maga alá temetett egészen, rám zuhant, pedig ő belém sem hatolt ezen az első éjszakán (a nászéjszakánkon igen, akkor már bátrabb volt, és azt mondta nekem, és én hittem neki, hogy szűz, mert az eszkimó férfiak, nem kapkodják el, nehezen „olvadnak”, mondta Sára, a barátnőm, nagyon találóan), csak egyszerűen, mint egy hatalmas leplet rám borította a testiségének tömör és orrbavágóan vadító illatát, azt hiszem, egyszerűen elájultam a végén, és úgy ocsúdtam fel, reggel, a hotelszobában, hogy azt sem tudtam, hol vagyok.

a könyv szerzői oldalához itt csatlakozhatsz:

https://www.facebook.com/pages/Forg%C3%A1ch-Andr%C3%A1s-12-n%C5%91-voltam/334667556679876?fref=ts

FORGÁCH ANDRÁS: 12 NŐ VOLTAM

Egy – aki egy eszkimóhoz megy feleségül…

Kettő - aki az űrben akart csókolódzni...

Három - akit legjobb barátnője meggyilkolásával vádolnak…

Négy – aki a Budapest–Párizs járaton lefogy 25 kilót…

Öt – aki bemártja, akit legjobban szeret…

Hat – aki újra találkozik 12 élettel korábbi

karmikus szerelmével…

Hét – aki tud nemet mondani…

Nyolc – aki egy orosz bankárba zúg bele Szentpéterváron

Kilenc – aki egy hétig állt mozdulatlanul tütüben…

Tíz – akinek rendőr volt az apja…

Tizenegy – akinek négy anyja volt, de egyik se

vallja be, melyikük szülte…

Tizenkettő – aki egy széthasított fejű férfit szeretett…

"A kor nem minden, a korodtól még nem leszel független, érett, felnőtt nő. Forgách András könyvében kislányok, nagylányok, kamaszlányok és első pillantásra érett, felnőtt nők próbálnak meg tényleg felnőni, függetlenedni, szeretnének urai lenni helyzetüknek és kezükbe venni sorsukat.

Akárhogy is, de a lányok előbb-utóbb valahogy felnőnek, legalábbis nem szűnő kísérletet tesznek rá, és akad olyan, akinek ez nagymama korára sikerül is. Közben megjárják San Franciscót, Floridát, New Yorkot, Szentpétervárt, Amszterdamot, Párizst, Marseille-t Stockholmot, Olaszországot, Görögországot, Dubait, Londont, Kiotót, Budapestet, a Balatont és az Alföldet, na meg a Viharsarkot. HOGYAN LETTEM NAGYLÁNY? – ez könyvünk egyik fejezetének címe, mely egyúttal tömören összefoglalja annak a marék cukorkának a témáját, melyet a szerző vett magához az angyalok által elé tolt isteni édességes tálról."

a könyv szerzői oldalához itt csatlakozhatsz:

https://www.facebook.com/pages/Forg%C3%A1ch-Andr%C3%A1s-12-n%C5%91-voltam/334667556679876?fref=ts

A 12 NŐ VOLTAM című könyv a Kitakart Psyché sorozat egyik hajtása, az eddig megjelent 4 kötet 70 női szerzőjéből 3 álneves férfi, akik közül most elsőnek Forgách Andrást buktatjuk le a 12 NŐ VOLTAM című kötetében. A Kitakart Psyché sorozatkötetei: Szomjas oázis - antológia a női testről; Éjszakai Állatkert - antológia a női szexualitásról; Dzsungel a szívben - lányok és anyák antológiája; A szív kutyája - lányok és apák antológiája