HTML doboz

egészkicsicsoportképalexandrasarokIMG_5932.jpgágnesfestőálványapácaszöveghezférfiszopránnőitenor.jpg

minden, amit csak a nők tudnak...

NŐ KULT MANIFESTO Könyvek, novellák, filmek, irodalmi műsorok, cikkek és reakciók a test-lélek-szellem triászról, ahogy azt a nők látják... ........................................

Szomjas oázis - antológia a női testről

Bejegyzések

A SZÍV KUTYÁJA - DZSUNGEL A SZÍVBEN - lányok és apák, lányok és anyák antológiája

kékduplareklám.JPGvégső front borító apás.JPG

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2010/10/25/mirol_szol_a_dzsungel_a_szivben_es_a_sziv_kutyaja_3

Lovas Ildikó író, Tóth Krisztina költő, író, üveges, Babarczy Eszter író, Karafiáth Orsolya költő író, kempművész, Kiss Judit Ágnes költő, író, lovász, Szemethy Orsolya grafikus, író, Forgács Zsuzsa Bruria, író, filmes-síznházas, anyaszerkesztő, Ladik Katalin, költő író, performer, Kiss Noémi, író, irodalmár, Bárdos Deák Ágnes énekes, író, performer, Gordon Agáta, költő, író

BDKképoldalra.jpgGordonAgata.jpglovasildikó.jpgTothKrisztina szabojjudit.jpgbabarczy2kicsi.jpgKarafiathOrsi  Sioréti Gábor narancs.jpgkisjuditágneskisebb.jpgSzemethyorsikicsi.jpgforgacskicsi.jpgLadik Katalin-Rubinsteinkicsi.jpgkissnoémigrafitiscsoszógabriellakicsi.jpg

Utolsó kommentek

A szív kutyája, Dzsungel a szívben, Szomjas oázis, Éjszakai állatkert - a Kitakart Psyché sorozat könyvei....

kékduplareklámkicsnyítve.jpgvégsőapásoldalra.jpganyak-cim-colorOLDALDOBOZBA.jpg

"AKINEK A POFONJA SE FÁJ"

2015.03.08. 23:10 oázis

 

SÁR

- részlet -

Forgách András

 

12 NŐ VOLTAM

című könyvéből

Good Morning marilyn Bert Stern1962.jpg

http://maimanohaz.blog.hu/2013/06/18/bert_stern_marilyn_monroe_utolso_fotoi

"Kicsi gyerekkoromtól fogva bújtam hozzá – ahhoz, akit sokáig az anyámnak hittem. De nem szabad így kezdenem. Mert nem tudom, fogalmam sincs róla, melyikük volt az. Mostanra pedig már teljesen elbizonytalanodtam. Egy darabig azt hittem, tudom. Később rájöttem, hogy nem tudom. Életem egy bizonyos szakaszában nagyon sokáig csak az foglalkoztatott, hisztérikusan, hogy megtudjam, melyikük az. Egyszer csak úgy éreztem, nem tudok anélkül élni, hogy megtudjam, melyikük az. Mintha bármi jelentősége lett volna. Hogy például melyikhez hasonlítok. Egyikhez sem hasonlítottam. De néha még ma is azt hiszem, hogy tudnom kell. Belehergelem, belelovalom magam ebbe a gondolatba. Talán arra gondolok, hogy ha végre megtudom, most, felnőtt fejjel, akkor megtudok valamit önmagamról. Mintha nem tudnék már amúgy is túl sokat. De most már inkább igyekszem nem gondolni rá, mert akkor cigarettázni kezdek, anélkül, hogy észrevenném. Kék Bondot szívok, ráadásul sohasem emlékszem a pillanatra, amikor megveszem a doboz kék Bondot, és ha elkezdek cigarettázni, akkor nem tudom abbahagyni. Kicsi gyerekkoromtól fogva bújtam hozzá – ahhoz, akit sokáig az anyámnak hittem. Ez viszont igaz. Bújtam be az ágyába, minden éjjel. A szagát is szerettem. Az ágyneműje szagát. Forró volt a paplana alatt. A hátához simultam, az álomverejtéktől nedves hátához. Ő nem lökött el magától, mint az a másik, aki olyan ferde szemmel nézett rám, mintha azt kérdezné folyton, minek vagy a világon – ő hagyta, hogy hozzá bújjak, hogy vele aludjak. Igaz, néha eljárt a keze, például egyszer, amikor krumplit hámozott, a vízzel teli vájdlingba pottyantak a hámozott krumplik, és véletlenül megsebezte magát a késsel, mert ott viháncoltam körülötte, mérgében bekente a vérével az arcomat. Lenyaltam a vérét, és azt mondtam, finom. Erre megpofozott. De még a pofonja sem fájt. Ebből gondoltam, hogy ő az anyám. Akinek a pofonja nem fáj, az az anyád. Ma már biztosan tudom, hogy nem ő volt, nem lehetett. Még él, mégis múlt időben beszélek róla. Ennek az az oka, hogy tizenöt éve nem láttam. Ő volt a legidősebb. Mamának szólítottam. Az is lehet, hogy a nagyanyám volt. Arra gondolok. Neki volt némi tekintélye a másik kettő előtt. Ha rájuk mordult, elhallgattak. Nála volt a pénz. Igaz, ő se tudott vigyázni rá."

 

P1000454.JPG

 

 

"Első emlékem: a kútnál állok a kertben, meztelenül, esik az eső, villámlik, rettegek, minden dörrenésre összekucorodok. Nem tudom, hogy kerültem oda. Akkor az egyik – az, akit gyűlöltem – kiszaladt a házból a zuhogó esőbe, de nem vitt be a jó meleg házba, hanem bezárt a pincébe. A harmadik – a bolond, vagy akit bolondnak mondtak – nem sokkal később kinyitotta a pinceajtót, lejött, és a karjában vitt föl, babusgatott. Többnyire tőle is irtóztam, de most megmentette az életemet. Csak dünnyögött és sóhajtozott. Őt a másik kettő ápolta, főleg a legöregebb, a ráncos, a krumplihámozó. Ha rájött a jajongás, néha bezárták a tisztaszobába. Néha harcoltak vele, hogy vegye be végre a gyógyszerét, amit utált bevenni, utána napokig olyan volt, mint a szélütött, csak bámult maga elé némán, vagy aludt. Néha vizet forralt, órákig állt a tűzhely mellett és vizet forralt, kavarta fakanállal, mindenfélét tett bele. Tőle nem féltem. Ő az anyád – mondta a ferdeszemű gonoszul, amikor egyszer visszakiabáltam rá –, olyan is vagy! Akkor már nagyobbacska voltam, és visszabeszéltem valamit, vagy lehet, hogy azt mondtam neki: gyűlöllek. Akármennyire is utált, azt nem szerette, ha én mondom ki. A bolond nő énekelt nekem, míg a karjában vitt fölfele, zümmögött, dünnyögött a nyakamba, nyálas csókokat adott. Különben néha napokig egész normális volt, újságot olvasott egy díványon heverészve, és lakkozta a körmeit, rádiózott. A kerti pincében, ahová bezárt a ferde szemű, csak pókok voltak és penészszag. Azt a maró és éles szagot soha nem fogom elfelejteni. Sem azt a kilátástalan sötétséget. Sem a csontig hatoló hideget. "

P1000468.JPG

"Egy szép napon, amikor egyedül maradtam otthon, a ruhásszekrény mélyére rejtett cipős dobozban családi fényképekre bukkantam. És majdnem megőrültem az egyiktől. Klára, a fiatal, derűs mosolyú Klára ült a kép közepén egy kertben hatalmas hassal. Olyan hasa volt, mint most nekem. És abban a pillanatban szentül meg voltam győződve róla, hogy a hasában a csecsemő nem lehet más, csakis én. Azért találtam meg a cipős dobozt, mert a holmimat szedtem össze. A sáros udvar! A kép villámként hasított belém. Klára, Úristen, Klára! Megnéztem magam a tükörben. Nem, nem, nem, nem, nem! Nem tudom, mi jött rám. Kiléptem a lakásból, két dögnehéz csomagomat cipelve, hogy minden lépcsőfordulóban meg kellett állnom, úgy éreztem, leszakad a karom, a taxi már lent várt rám az utcán. Nem hagytam levelet, semmit. Mielőtt kiléptem volna a házból, összetéptem a fényképet, és bedobtam a fecniket a kukába. Most már nem tudom, mi igaz ebből, hogy én lehettem-e Klára hasában, vagy csak képzelgés volt az egész: egy biztos, akármi is a felelet, én azt már soha nem fogom tudni elhinni. Sem azt, sem az ellenkezőjét. És Klára olyan szomorú és ábrándos szemmel nézett rám sokszor, mikor azt hitte, nem veszem észre. És hogy fésülte a hajamat! És járt szülői értekezletre. Nem. Nem. Nem. Nem akarom. Nincs anyám, és nem is volt soha. "

fél borító éles.jpg

 

 

12 NŐ VOLTAM


Egy – aki egy eszkimóhoz megy feleségül…

Kettő - aki az űrben akart csókolódzni...

Három - akit legjobb barátnője meggyilkolásával vádolnak…

Négy – aki a Budapest–Párizs járaton lefogy 25 kilót…

Öt – aki bemártja, akit legjobban szeret…

Hat – aki újra találkozik 12 élettel korábbi karmikus szerelmével…

Hét – aki tud nemet mondani…

Nyolc – aki egy orosz bankárba zúg bele Szentpéterváron

Kilenc – aki egy hétig állt mozdulatlanul tütüben…

Tíz – akinek rendőr volt az apja…

Tizenegy – akinek négy anyja volt, de egyik se vallja be melyikük szülte…

Tizenkettő – aki egy széthasított fejű férfit szeretett…

 

Hann Bandi 2.jpg

a 12 NŐ VOLTAM című könyv bemutatója az Írók Boltja kirakatában.  A 12 NŐT  játszó Bánfalvi Eszter mély szunnyadásban - Csipkerózsikaként - várja a szerző Forgách András csókját, hogy felébredhessen, és elkezdődjék a flashmobil happening....

12 nő bemutatójának képei 070.jpg

 

"A kor nem minden, a korodtól még nem leszel független, érett, felnőtt nő. Forgách András könyvében kislányok, nagylányok, kamaszlányok és első pillantásra érett, felnőtt nők próbálnak meg tényleg felnőni, függetlenedni, szeretnének urai lenni helyzetüknek és kezükbe venni sorsukat.


Akárhogy is, de a lányok előbb-utóbb valahogy felnőnek, legalábbis nem szűnő kísérletet tesznek rá, és akad olyan, akinek ez nagymama korára sikerül is. Közben megjárják San Franciscót, Floridát, New Yorkot, Szentpétervárt, Amszterdamot, Párizst, Marseille-t Stockholmot, Olaszországot, Görögországot, Dubait, Londont, Kiotót, Budapestet, a Balatont és az Alföldet, na meg a Viharsarkot. HOGYAN LETTEM NAGYLÁNY? – ez könyvünk egyik fejezetének címe, mely egyúttal tömören összefoglalja annak a marék cukorkának a témáját, melyet a szerző vett magához az angyalok által elé tolt isteni édességes tálról."

 

 

Itt lehet csatlakozni a könyv oldalához:

https://www.facebook.com/pages/Forg%C3%A1ch-Andr%C3%A1s-12-n%C5%91-voltam/334667556679876?fref=ts

 

 

és itt jutsz hozzá a neten:

http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Forgach_Andras_12_no_voltam&id=124225&type=22

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.