HTML doboz

egészkicsicsoportképalexandrasarokIMG_5932.jpgágnesfestőálványapácaszöveghezférfiszopránnőitenor.jpg

minden, amit csak a nők tudnak...

NŐ KULT MANIFESTO Könyvek, novellák, filmek, irodalmi műsorok, cikkek és reakciók a test-lélek-szellem triászról, ahogy azt a nők látják... ........................................

Szomjas oázis - antológia a női testről

Bejegyzések

A SZÍV KUTYÁJA - DZSUNGEL A SZÍVBEN - lányok és apák, lányok és anyák antológiája

kékduplareklám.JPGvégső front borító apás.JPG

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2010/10/25/mirol_szol_a_dzsungel_a_szivben_es_a_sziv_kutyaja_3

Lovas Ildikó író, Tóth Krisztina költő, író, üveges, Babarczy Eszter író, Karafiáth Orsolya költő író, kempművész, Kiss Judit Ágnes költő, író, lovász, Szemethy Orsolya grafikus, író, Forgács Zsuzsa Bruria, író, filmes-síznházas, anyaszerkesztő, Ladik Katalin, költő író, performer, Kiss Noémi, író, irodalmár, Bárdos Deák Ágnes énekes, író, performer, Gordon Agáta, költő, író

BDKképoldalra.jpgGordonAgata.jpglovasildikó.jpgTothKrisztina szabojjudit.jpgbabarczy2kicsi.jpgKarafiathOrsi  Sioréti Gábor narancs.jpgkisjuditágneskisebb.jpgSzemethyorsikicsi.jpgforgacskicsi.jpgLadik Katalin-Rubinsteinkicsi.jpgkissnoémigrafitiscsoszógabriellakicsi.jpg

Utolsó kommentek

A szív kutyája, Dzsungel a szívben, Szomjas oázis, Éjszakai állatkert - a Kitakart Psyché sorozat könyvei....

kékduplareklámkicsnyítve.jpgvégsőapásoldalra.jpganyak-cim-colorOLDALDOBOZBA.jpg

"EGY FÉRFI BAJSZÁRÓL LENYALNI A SÖRHABOT"

2015.04.29. 16:56 oázis

"ilyen lassan kéne szeretkezni. Olyan türelemmel, mely már nem is „türelem” lenne, hanem valami más, valami kozmikus: Tágulás, fényhúrok. Egy férfi bajszáról finoman lenyalni a sörhabot. Ahogy a macska édeleg. Ahogy a Tejút mozog. Hosszan siklani a hínár szövevényében a víz alatt – a növényekkel nem sértjük fel egymást. A hínárban csak figyelmes mozdulatokkal lehet úszni, erőszak nélkül áttörni a dzsungeles mélyvízi vegetáción a napra. Talán egy emberben is így - - - hogy feljuss a szájához és a szeméhez.
 
- Radics Viktória írását olvashatjátok:


 
 
 

 

Arcomhoz simítottam a vízben egy tavirózsa levelét. A legsimább felület, amit valaha érzékeltem, különös matéria: puha, ugyanakkor feszes is, hajlékony, ám szilárd, egészen lágy és mégis szívós. Mintha megcsókolt volna, de nem tapadt, hanem finoman simogatott, pillanatokra befedte az egész arcomat. Amikor elváltunk, elterült a vízen, és lebegett tovább.
 
 
France láp
 
Tudom, sokan a nagylábujjukat se mártanák be az ilyen fekete vízbe. Mi csak „kanálisnak” hívjuk; mindkét oldalán, futószőnyeg gyanánt, tavirózsákból és más vízi növényekből szőtt lebernyeg húzódik, a közepén pedig hínárgombolyagok úsznak. Jól táplált békák üldögélnek, vízityúkok és fekete csibéik szökdelnek a leveleken, olykor peckesen elkanyarog egy sikló feje. Piros és kék szitakötők táncolnak a vízszint felett, a víz alatt pedig sűrűn hajlongnak mindenféle formájú indák, liánok, levelek. Némelyik egy kicsit szúr, a másik gyöngéden rád tekeredik.
 


fekete kisfiú a gyönyörű zöldleveles lápban

 
Olyan ez a kanális, mint az ősleves. Felülről olajfeketének látszik, odalenn azonban smaragd színekben pompázik a vízi palota. Langyos a vize, a növények egy része megbuggyan, és barnán erjed. Ebben a bácskai kisvárosban nincs más lehetőség, a kanálisban mártóznak meg az emberek. Én azonban olyan hosszan úszok, míg el nem feledkezem mindenről.



 
fotó: Radics Viktória

 
 
 
 
Júniusban már nem bírtam sajtót olvasni, a kultúrpolitika olyan távol került tőlem már Budapesten, mint a kék ég, a július azonban az irodalomtól is eltérített. A természeti környezet, amelyben leledzek, egészen köznapi, alföldi, ilyen tojásos őslevesekkel, a lapályra tűző nappal, közönséges növényekkel, békákkal, gólyákkal, fertőzött vizekkel, mégis lenyűgöz a vajdasági bogrács, ez a tikkadt bujaság és a mély csehovi csönd. Vastag regényekbe merülhetnék (vagy tudományos munkába!), én azonban a zöldek, az aranyak, az anyagok, az állagok, a különféle minőségű csöndek-nyugalmak bűvöletébe estem, a sárga fények, a sűrű éjszaka, a napsugarak, a levegő és az árnyékok egymásba átolvadó „materialitását”, ezt az unalmas, a nyár hevében viszont áterotizálódó és titokzatossá váló szenzuális együttest búvárolnám.


 
fotó: Radics Viktória - Sárkányos, Zombor, Kanális

 
Radics viktória Sárkányos, Zombor, Kanális
 
 
Az idő lassú múlása máris élvezet. Az érzékelések, érzelmek, hangulatok hosszúra nyúlnak, némelyik szétterül, vagy ágaskodik és lombosodik, sustorog – csábít, akárha saját magamban is olvasni kéne. Másként érez a meztelen bőröm, ebben a zavartalanságban másként látok, a semmittevés vizében más lénnyé lettem. Vágyakozom, vegetálok. Ami sokszorosan felfokozódott, az az erotikus világérzékelés. A saját bőröm, és mikor itt járt a barátom, az övé, mintha verseket, verseket és verseket akarna mondani – talán valami feledésbe merült érintkezésformáról, olyan nyelven és olyan nyelvről, amit, legalábbis Budapesten és Belgrádban, már nem beszélünk. Azért nem bírok olvasni, mert erre a kihalt nyelvre figyelek, és erre vagyok kíváncsi. Susog, mint a nyárfák és a jegenyék ezer ezüstzöld levele, zizeg, mint a sás, és hallgat, mint a dülledt szemű békák.


photo: Karen Knorr - India Song




Amikor a holtágban, alacsonyan a fejem fölött elröpült egy gólya, megéreztem a levegőmozgást, amit a szárnycsapásai keltettek, és hallottam szelének neszét. A pamutpuha éjszaka lassan ereszti fel a fenyő mögül a holdat. A kerti növények a tikkadtság ellenére élvezik a rezdületlen napsütést. Minden lassú, a víz alatti növények fátyoltánca is. Mint Dalinál, pont úgy elváltozott naptár és óra. Olvadnak a fémek.
 
Arra gondolok, hogy ilyen lassan kéne szeretkezni. Olyan türelemmel, melynek már nem is „türelem” a neve, hanem valami kozmikus neve lenne. Tágulás, fényhúrok. Egy férfi bajszáról finoman lenyalni a sörhabot. Ahogy a macska édeleg. Ahogy a Tejút mozog. Hosszan siklani a hínár szövevényében a víz alatt – a növényekkel nem sértjük fel egymást. A hínárban csak figyelmes mozdulatokkal lehet úszni, erőszak nélkül áttörni a dzsungeles mélyvízi vegetáción a napra. Talán egy emberben is így - - - hogy feljuss a szájához és a szeméhez.


 
fotó: Radics Viktória - Zenta
 
Zenta Radics Viktória fotója
 
 
A lassúságra tanít egy angyal. A szinte-mozdulatlanságra, az idő másik dimenziójának felidézésére, mely magába szívja és egymásba átömleszti az érzékeléseket, mely a meleg, a fények, a fekete és a zöld, a csönd és a neszek összekomponálására hív fel, és olyan figyelemre, melyhez már nem értünk. Erre visz rá a legközönségesebb vidéki július. Egy másik testre, mely vízi világot hömpölyget magában némán. Olykor sóhajt. Minden mozgás a Naptól van.
 
 
 
No de azért mégsem bírom könyv nélkül, fél napig sem. Itt főleg csak régi könyveim vannak. Budapest, 1908, Cholnoky Jenő és Kövesligethy Radó a világegyetemről írnak, Cholnoky lezárja „A víz körútja” című részt: „Elpusztul minden a Földön, nem tart semmi örökké. De mindig újak születnek az elpusztultak helyén s éppen ez a folytonos váltakozás: a folytonos fejlődés. De minden eléri egyszer fejlődésének tetőpontját s lassan fog közeledni az egész Föld halála, hogy az az egész nagyszerű történelem, amelyet végig élt az emberiség: mindenestől a múlté, a feledésé, a megsemmisülésé legyen, amelyből nincsen feltámadás.”
 
Az „egész nagyszerű történelmet” sikeresen elfelejtettem. Mit hoz még a nyár?
 
 

 

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.