HTML doboz

egészkicsicsoportképalexandrasarokIMG_5932.jpgágnesfestőálványapácaszöveghezférfiszopránnőitenor.jpg

minden, amit csak a nők tudnak...

NŐ KULT MANIFESTO Könyvek, novellák, filmek, irodalmi műsorok, cikkek és reakciók a test-lélek-szellem triászról, ahogy azt a nők látják... ........................................

Szomjas oázis - antológia a női testről

Bejegyzések

A SZÍV KUTYÁJA - DZSUNGEL A SZÍVBEN - lányok és apák, lányok és anyák antológiája

kékduplareklám.JPGvégső front borító apás.JPG

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2010/10/25/mirol_szol_a_dzsungel_a_szivben_es_a_sziv_kutyaja_3

Lovas Ildikó író, Tóth Krisztina költő, író, üveges, Babarczy Eszter író, Karafiáth Orsolya költő író, kempművész, Kiss Judit Ágnes költő, író, lovász, Szemethy Orsolya grafikus, író, Forgács Zsuzsa Bruria, író, filmes-síznházas, anyaszerkesztő, Ladik Katalin, költő író, performer, Kiss Noémi, író, irodalmár, Bárdos Deák Ágnes énekes, író, performer, Gordon Agáta, költő, író

BDKképoldalra.jpgGordonAgata.jpglovasildikó.jpgTothKrisztina szabojjudit.jpgbabarczy2kicsi.jpgKarafiathOrsi  Sioréti Gábor narancs.jpgkisjuditágneskisebb.jpgSzemethyorsikicsi.jpgforgacskicsi.jpgLadik Katalin-Rubinsteinkicsi.jpgkissnoémigrafitiscsoszógabriellakicsi.jpg

Utolsó kommentek

A szív kutyája, Dzsungel a szívben, Szomjas oázis, Éjszakai állatkert - a Kitakart Psyché sorozat könyvei....

kékduplareklámkicsnyítve.jpgvégsőapásoldalra.jpganyak-cim-colorOLDALDOBOZBA.jpg

"VIGYÁZAT, ALACSONYAN REPÜLNEK A KLOTTGATYÁS ANGYALOK!"

2012.06.14. 13:53 oázis

"Az egyik udvarlóm kombinálni is tudta a szertornát a versmondással, és átfordulás közben Hörderlint szavalt németül. Egy rockénekes prágai fiú a knédli receptjét szavalta el nekünk mélységes átéléssel, és közben még a tótul tudó anyám se fogott gyanút."

 

- részlet Gindert Maris Klottgatyás angyal című szövegéből, mely megjelent A szív kutyája című antológiában, a lányok és apák kapcsolatairól, a lányok szemszögéből.

 

 

fotó: Szilágyi Lenke, lásd még   http://www.panoramio.com/user/1049749

kamcsatkaházvörösfénybenéjjelIMG_6371v(1).jpg 

 

 

 

Gindert Mariska

 

Klottgatyás angyal

 

 

Apám mindenhova klottgatyában szeretett járni. Egyszer például kerékpáron, meztélláb jött be az iskolaudvarra, mindenki megrökönyödésére, de én büszkén vágtam át a csúfolódó gyerekek hadán, mert nem győztem csodálni erőteljes, klottgatyás alakját, ő pedig gondtalanul nevetve az igazgatót kereste.

 

LIZTAYLOR.jpg

 

 

Még Liz Taylornak is klottgatyában hegedült a Garancsi-tó partján, amikor kellékesként kapákat, vasvillákat és statisztákat biztosított egy forgatáshoz, és fő megbízatásként Taylort kísérgette a vízbe a külön számára épített víz alatti stégen. Apám feladatkörébe a helyszínek biztosítása is beletartozott, ezért aztán Liz Taylor a harmadik napon már kellően becsiccsentett házikészítésű borunktól ahhoz, hogy hegedűvirtuóznak nézze apámat, aki viszont ragaszkodott ahhoz, hogy egy Stradivarin játszik. Nem hiába mondták az osztálytársai: nem baj, hogy meghalt az Andersen, mert mázlinkra a mi Palinkánk még él!

 

Apám a kottát nem ismerte, a fortélyokat az utcavégi muzsikus cigányoktól leste el, és bizonykodott, hogy az ő igazhitű mestere nem más, mint saját abszolút hallása. Gondosan odafigyelt, hogy mindennap mind a négy hegedűjét és a brácsáját megszólaltassa, nehogy – mint hangsúlyozta – véletlenül elveszítsék az orgánumukat.

Apám a Szabad Európa rádiót is klottgatyában, hegedülve hallgatta, a kommentjeit pedig hozzáénekelte a hírekhez, legtöbbet a Bánk Bánból idézve:

 

 

Hazám, hazám, te mindenem!

Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.

Arany mezők, ezüst folyók,

Hős vértől ázottak, könnytől áradók.

Sajgó sebét felejti Bánk,

Zokog, de szolgálja népe szent javát.

 

Kétszer láttam apámat sírni, egyszer pont akkor mikor a néprádióban bemondták, hogy meghalt Kennedy. Apám fölpattant a hírre a sparhelt mellől, amit a hideg miatt az egész család épp körbeült, de nem tudott megszólalni, csak állt megsemmisülten, aztán leroskadt a priccsre és fejét rázva ismételgette: minden jó embert megölnek ebben a veszett világban. Aztán könnyezve hozzátette: szegény kis árva gyerekei.

 

 

kékduplareklám.JPG

 

 

 

Másodszor akkor láttam apámat sírni mikor meghalt nagyapám kilencvenhét éves korában. Apám apja sokáig haldoklott a nyárikonyhában, nagyon nehezen ment neki a meghalás. Végül földre terítettünk egy paplant, és arra fektettük, hogy le ne essen többet a priccsről. Rekkenő hőség volt, mindenkiről csorgott a víz, mikor egy órával a halála előtt nagyapám nekiállt elmesélni, hogy mennyire haragszik az únyi papra, mert az félévszázaddal korábban kölcsönkérte a vemhes tehenét, és az időközben megszületett borjút sem szolgáltatta neki vissza, sőt még négy pengőt is kért kölcsönbe ráadásnak. Nagyapám még utolsó perceiben is a réges-rég halott pappal viaskodott, miközben apám mellette ült a földön, a fejét fogta és sírt.

Amikor harmadszor sírt apám, azt már nem láttam, arról csak anyánk mesélt. Apám ritkán ivott és akkor is csak keveset, egyszer viszont alaposan berúgott. Aznap kapta meg az obsitját. Katonásan lerészegedett a bajtársaival együtt majd szégyenében elbújt a budiba a pitvarban. Nyomorúságának csak a réseken bekandikáló, kidülledszemű kakasok voltak tanúi. Úgy gondolta, egy férfi akkor válik feleslegessé, mikor megkapja a leszerelő levelét a seregtől. Pedig még utána is jó ideig ő vezényelte le a faluban az éjszakákba nyúló aratásokat. A környező falvak összes kombájnját mindig egy kijelölt helyszínre vezényelték, és a nyár utolsó melegénél, a földi és égi fények, valamint hatalmas bogárrajok kíséretében haladtak az óriási aratógépek a gabonatáblákon, megállás nélkül, éjjel és nappal. Olyankor hetekig alig láttuk, és mindig az volt az érzésünk, mintha a frontra ment volna küzdeni a kenyérért.

Akárhogy is, apám a sors kegyeltje volt, mindig minden helyzetben megtalálta az örömét. Életének pohara mindig legalább félig tele volt, amihez további kincseket álmodott. Így esett, hogy egyszer  mikor szekéren hazafelé tartott, egy a lovát hetykén megülő leányra lett figyelmes, aki apjának és a kosztosainak vitte az ebédet a földekre és ostorával nem tudni, hogy szándékosan vagy véletlenül, de megugratta apánk lovait. Apám ahelyett, hogy felbőszült vagy zavarba jött volna, inkább kíváncsian bámult utána, és nem győzött gyönyörködni a leány délceg, büszke tartásában. Jól megjegyezte magának, és a következő falusi bálon fölkérte táncolni. Apám ugyan már erősen kopaszodott, de simulékony beszédével, határtalan, Münchhausen bárót megszégyenítő fantáziájával, tüzes táncával meghódította anyámat.

 

Szomjas Oázis ELEJE borító.jpg

 

 

Apám későbbi udvarlóimat is szigorúan klottgatyában fogadta. A jelentkezők nagy száma miatt, meg hogy megkíméljen a rossz választásoktól, a kérőket szellemi és fizikai próbatételek hosszú sora elé állította. Elvárta, hogy a jövendőbelijeim legalább két verset tudjanak kívülről, amit meg is hallgatott, természetesen klottgatyában ülve egy sámlin az almafa alatt. Akik csak az általános iskolai kötelezően bebiflázott verseket tudták, azokat nem sokra tartotta, de nem is bántotta őket, és ezerszer is elismerően hallgatta meg például azokat a szavalókat, akik a Volt egyszer egy kilincs tovább nincs című alapművet adták elő, és kritikai megjegyzések nélkül nekik is megengedte, hogy a porolón bemutassák a nagykelepet, ami a tornászok világában annyit tesz, hogy nyújtott karral átfordulnak a szeren. Az egyik udvarlóm kombinálni is tudta a szertornát a versmondással, és átfordulás közben Hörderlint szavalt németül. Apám ugyan csak magyarul tudott, de fontosnak tartotta, hogy a próbálkozók legalább egy idegen nyelvet bírjanak, még akkor is, ha a magyart viszont egyáltalán nem beszélték. Így fordulhatott elő, hogy egy rockénekes prágai fiú a knédli receptjét szavalta el nekünk mélységes átéléssel, és közben még a tótul tudó anyám se fogott gyanút. Ami viszont komolyabb megpróbáltatást jelentett kérőimnek, az apám sakkozási mániája volt. Apám ilyenkor képes volt elfeledkezni a tétről, aki én voltam, és éjszakába nyúló sakkpartikat játszott a kezemért versenyzőkkel, akiket egy idő után már szintén csak a győzelem izgatott. Mindeközben én a háttérbe húzódva jót szórakoztam a férfiak viaskodásán, vagy egyenesen kilopództam a házból, magukra hagytam a gladiátorokat, hogy a barátnőimmel csavarogjak.

 

A kérők messze a falu határán túlról is érkeztek, de a legtökéletesebb kérőt sajnos csak a kihívás, az apám előtti megmérettetés érdekelte, és én kevésbé, hiába tudta hát a világ összes folyójának és hegységeinek nevét, ha egyszer nem állt szándékában ezt a tudást egy velem kötendő házasságban kamatoztatni.

 

Akihez végül férjhez mentem, az bizony nem mondott verset, hanem versenyen kívül nyert csatát azzal, hogy véletlenül egy avas kacsazsírral megkent kenyeret kapott és zokszó nélkül legyűrte. Apám nagyra értékelte hősies hallgatását, és beadta a derekam.

 

 rekláméjszakaiszineskétoldalrólágiésbarátja_1.jpg

 

 

Amikor sok-sok évvel később apám már haldoklott és kiadták a kórházból, felváltva őriztük anyám, nővérem és én. Egyszer késő éjjel, halála előtt négy nappal a konyhában feküdt a priccsen, ahol annak idején nagyapám is. Szeme lehunyva, de tudtam, hogy ébren van, mert a hullámokban rátörő rettenetes fájdalmak érkezésekor görcsösen újra meg újra megragadta a radiátor csövét. Amikor a rádióban megszólalt Madonna „Don't Cry for me Argentina”című dala, apám kinyitotta szemét, felemelkedett, rám nézett és mámoros hangon azt mondta: „nem hittem volna, hogy még a ti zenétekben is örömömet tudom lelni egyszer”.

 

Apám ezután azt kérte tőlem, hogy majd hamvasszuk el, lehetőleg szeretett klottgatyájában. Szerencsére erről a klottgatyáról maradt is egy híres fotó, melyet mindenkor a közelemben tartok. Ugyanis csodák csodájára volt a falunkban egy olyan esemény, amin hivatalosan is klottgatyában lehetett részt venni. Méghozzá a búcsúi klottgatyás futóverseny, ami természetesen az apám ötlete volt. Így sikerült hivatalos öltözékké emelnie kedvenc viseletét a faluban. Apám nem szégyellt ötvennyolc évesen kiállni a falubeli huszonévesekkel és harmadikként ért a célba. A célfotón klottgatyás angyalként emelkedik az ég felé, mindkét lába a levegőben.

(részleteket olvastak Gindert Mariska Klottgatyás angyal című szövegéből, mely megjelent A szív kutyája című antológiában)

 

 

ANYÁDNAK RENDÜLETLENÜL!

 

http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/04/27/ANYADNAK_RENDULETLENUL/

 

Az apák persze nem kevésbé különös szerzetek,

mint az anyák

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/05/03/mirol_szol_a_dzsungel_a_szivben_es_a_sziv_kutyaja_3

 

 

Részleteket olvashatsz az antológiákból itt:

http://mindenamino.blog.hu/

 

04Bp_Marcika kint2kisebb(1).jpg 

 

 

A szív kutyája - Dzsungel a szívben:

Szerzők fotói:

 

 

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/01/29/a_sziv_kutyai_bemutatkoznak_szerzok

 

 

"JÖTT UTÁNAM, MINT EGY SEBZETT BÖLÉNY"

http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/05/17/JOTT_UTANAM_MINT_EGY_SEBZETT_BOLENY/

 

anyak-cim-color DZSUNGELKISEBB3blogra.jpg 

 

 

 

HAJÓS ANDRÁS FELTÁMADT! GYŐZTEK A DEFIBRILLÁTOROK

 

http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/04/30/Hajos_Andras_feltamadt_Gyoztek_a_defibrillatorok/

 

 

Az antológia sorozat hozzáférhető itt:

www.alexandra.hu

 

 

A sorozat anyaszerkesztője:

Forgács Zsuzsa Bruria

 

 

kékForgách_12_nő_voltam_borító.jpg


Forgách András

12 NŐ VOLTAM

 

http://bookline.hu/product/home.action?_v=Forgach_Andras_12_no_voltam&id=124225&type=22

Szólj hozzá!

NAGY VONALAKBAN A NŐI SZEXUALITÁSRÓL

2012.06.10. 12:19 oázis

 
"Tedd szét a lábad! Ez az! Jobban, nagyobb terpeszbe! A fenekedet egy kicsit lejjebb, úgy, a lábfejedet meg fordítsd befelé! Ez az, így jó lesz!"
 
- részlet Tóth Krisztina Nagy vonalakban a női szexualitásról című szövegéből, mely megjelent az Kitakart Psyché sorozatban: Éjszakai állatkert a női szexualitásról, Szomjas oázis a női testről, Dzsungel a szívben a lányok és anyák kapcsolatáról és A szív kutyája a lányok és apák kapcsolatáról..
 

 fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A fölgerjedt férfi kivörösödve instruál, rekedten hadonászik: hóekézni tanít a sípályán. A fölgerjedt férfi ugyanis arról ismerszik meg, hogy el akarja magyarázni, amit nem értesz, meg akar tanítani valamire, amit nem tudsz: biciklizni, hóekézni, hasilélegezni, vezetni, vékony palacsintát sütni, pillangózni, ütvefúrni, egyáltalán, bevezetni az élet dolgaiba, a tutiba, a hetedik mennyországba. A fölgerjedt férfi megáll a Notre Dame előtt, szemüvegszárral hadonászik, és hangosan azt mondja: gótika. Forgatja az étteremben a borosüveget, elolvassa a címkét, majd mélyen a szemedbe nézve elismétli a bor nevét, hozzátéve az évjáratot.

Szólj hozzá!

Címkék: könyv kultúra irodalom éjszakai állatkert magas szomjas labda antológia oázis tóth krisztina forgacs zsuzsa bruria

"DE MÉG ANNÁL IS JOBBAN SZERETTEM, HA ÉN VOLTAM AZ Ő TAKARÓJA" - Drozdik Orsolya

2012.06.10. 12:09 oázis

 

„Kitárulkozásom megnövelte a testfelületemet. Ő pedig átadta magát a vágyamnak.”

 

- részlet Drozdik Orsolya a Piros kép című írásából. A sorozat eddigi kötetei: Szomjas oázis és az Éjszakai állatkert.

 

 

„Néztem az arcát. Nagyon megváltozott. Koromfekete haja majdnem teljesen fehér lett. Pont annyi év múlt el azóta, mióta szétváltunk, mint amennyit együtt töltöttünk. 13 éve annak, hogy nem töltjük a reggeleket egymáson fekve. Kedvenc nyugalmi helyzetem volt szeretkezéseink után, hogy olyan nagy bőrfelületen érintkezzem vele, amekkorán csak lehetséges. Kitárulkozásom megnövelte a testfelületemet. Ő pedig átadta magát a vágyamnak...

Szólj hozzá!

Címkék: bőr kép könyv kult kultúra irodalom test éjszakai állatkert piros szomjas antológia takaró oázis forgacs zsuzsa bruria simaság

"HOGYAN LETTEM NAGYLÁNY?" - Házi Eszter

2012.06.10. 12:08 oázis

 

fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749


 


Házi Eszter

Hogyan lettem nagylány?


Apánk nagyon szigorú ember volt. Egyedüli gyermeke lévén, tudom, furcsa ezt így mondani: Apánk, de másként nem tudom. Apánk csak többes számban létezett. Ennek okait nem részletezném. Apánk nagy szigorúsága persze nem a szokott módon nyilvánult meg. Például nem osztogatott nyakleveseket. Nem üvöltözött ellilult fejjel, reszkető szürke szájjal, ha déli harangszóra nem állt a keményített hófehér damaszton tűzforró és aranysárga zsírkarikás jérceleves, mellette porcelántálon a párolgó főtt zöldségek, csigatészta meg a marhahús, az ecetes torma, etc. Az ellenőrzőmet például, anélkül, hogy egy pillantást vetett volna rá, minden további nélkül aláfirkantotta. Hoci, mondta, ide vele, s már dobta is vissza azontag. Mert hogy nagy-nagy szigorúságát Apánk a végtelen szelídsége mögé rejtette. Zord és szófukar természetét viccek, tréfa, bolondozás mögé rejtette – mint mikor valaki titokban sírja el könnyeit, úgy volt ő szigorú. Pedig a jóég a megmondhatója, szigorú volt. Bátyáimmal – nem voltak, nincsenek, és nem is lesznek – mindig halkan, de határozottan beszélt. Aztán egycsapásra mindez megváltozott.

Bonyolítja (differenciálja) a helyzetet továbbá, hogy Apánk rendőr volt, azaz köztéri, utcai rendőr  – egyébként rendőrnek sem volt szigorú, sőt, engedékeny volt, ha lehetett, ha tehette, sajnos nem mindig lehetett, nem mindig tehette. Hisz nem egyedül rótta az utcákat, soha nem fogadott el csúszópénzt, és a társának csúsztatott pénzek felét, mint később mesélte, a társa gyakran rátukmálta, kénytelen volt megfelezni vele a kapott pénzeket ez az áldott jó lélek, hogy amaz ne orroljon meg rá. És ha egy országúti prostival félrementek – mesélte –, hogy természetben szedjék be, ami a rendfönntartásért jár (így mondta, ö-vel, rendfönntartás, ebben nem ismert bocsánatot), akkor se tehette meg a mi szegény, szigorú Apánk, hogy ne tegye meg, amit meg kellett tennie. Nem lóghatott ki a sorból szegény, szigorú Apánk.



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De mint ahogyan én a rendszerváltással egy ütemre léptem a változás korába, s lettem örökre Nagylány (attól fogva csak így hívtak otthon, útáltam, nem hallgattam rá, de nem hagyták abba mégse), így volt ezzel Apánk is. Azon a napon ő is megváltozott, nem csak én. Együtt változtunk meg. És ezt kellene most elmesélnem. Mielőtt bárki félreértené, neki nem nőtt, dudorodott melle a kék iskolaköpeny alatt, nem erősödtek meg aranyszín pihéi az öle fölött, ő nem így változott meg. Hanem a maga módján. Kezdem az elején.

Abban az időben kötelező volt énekelni az utcán.


Megjegyzendő: ez még
azelőtt volt. Apánknak egyébként nem volt jó hallása, botfüle volt, de ezt nem árulta el senkinek, úgy őrizte a maga botfülét (ez nem botfül, ez gumibotfül, mondta néha, nagy mutatóujját előre-hátra mozgatva fenyegetően, cinkosan, játékos kacajjal, melynek végét úgy harapta el, hogy onnantól fogva minekünk se volt szabad nevetnünk), a zenei képességnek ezt a, hogy is nevezzem, hiányát, mint valamilyen titokzatos képességet – így voltam ellenálló, mondta utóbb, ellenálltam annak, hogy tehetséges legyek valamiben, amivel csak kiszolgáltam volna a rencert (így mondta, c-vel, lásd fönt, játszi kacajjal, lásd fönt). Kis hangvillával járta az utcákat, az volt a dolga, hogy a magas C-t ellenőrizze. Tehát nem egyszerűen az éneklés volt a reszortja, hogy mindenki énekeljen, hanem egy sokkal nehezebb és kacifántosabb dolog: a magas cé. A magas C titkát – mondta néha nekem esténként a gázkonvektor duruzsolása mellett, kezében üveg Borsodival, miközben lehalkítva ment az Inter-Milán (ha kérdeztem, ő mindig azt mondta, Inter–Milán, lásd fönt, s csak utóbb jöttem rá, hogy csúfolt vele, mert olyan kedvesen mondta, de hogy lehet, hogy mindig az Inter-Milán megy? kérdeztem tőle, ez már csak a világ rendje, felelte lágyan, szinte dorombolva, és csókot küldött felém, és keményen meghúzta a sörösüveget) –, a magas C titkát csak kevesen tudják. Pokoli nehéz kicsalni belőlük. Pedig bennük rejlik, ha eltitkolják is, vagy szeretnék eltitkolni. Akkor még nem értettem ezeket a szavait, s később sem. Ahol ő járt, dalolt az utca, s ha hátrafordult, zengett. S ha piciny hangvilláját a füle mögötti dudorhoz nyomta egy szabályos A-hang kedvéért, az arca valósággal átszellemült. Akkor elnémult mindenki, még a madarak is.



Engem akkor vett észre, amikor őt már senki. Kis duciból sudár termetű leány lettem – egy este (akkor már nagy tüntetések voltak a városban) elővett. Lányom, mondta, ezt most nem nekem kéne elmondanom neked, hanem anyádnak. Anyád azonban – és itt Apánk egy könnycseppet dörgölt ki a szeméből – mint tudod, már nem lehet velünk. És ez igaz volt, ezt eddig nem mondtam, nem mertem mondani, sokáig hazudtunk a külvilágnak is, együtt, mindenkinek, a boltban, a tanácsban, az iskolában. Apánk kioktatott: az iskolában mondd azt, hogy csak elutazott egy időre, mondjuk fél évre, szanatóriumba, a szüleihez, vidékre, ne mondd nekik, hogy elhagyott minket. Igen, amikor anyám megszökött, és életjelt sem adott magáról többé, szinte összezárt minket az ő hiánya. Kivel szökött meg? – kérdeztem Apánkat néha, amikor már meg mertem kérdezni. Nem válaszolt rögtön. Aztán rám nézett, szigorúan. Apánk nagyon szigorú ember volt. Egy sírásóval, felelte zordan. Egy transzvesztita sírásóval, tette hozzá. És mint utóbb megtudtam, ez igaz volt. De nem erről akarok beszélni.


Egy szép vasárnapon, kiöltözve mentünk hárman az utcán, Apánk, édesanyám – ki akkor még nem ment el (értelemszerűen) – és én. Akkor még piciny voltam, mindenki megcsodált, a pozsgás pofimért, ki arra járt, és sudár anyámat is, ki Apánkba karolt, ki ezt csak akkor hagyta, ha nem volt szolgálatban, hanem ilyenkor ünneplőjét fölvette és nemlétező bajuszát megpödörintve, ránk nézve szólt: Akkor ma nem énekeltetek. Ez volt az igazi ünnep. De meglehet – s erről nem tehetett a mi drága, szigorú Apánk –, a harmadik utcasarkon már igencsak viszketett a torka, és előkerült a hangvilla is a zsebéből, ha meglátott mondjuk egy suhancot (huligánt, mondta szigorú Apánk), ahogyan nyeglén a falhoz támaszkodva balkezével, egy csinos, mosolygós lánynak udvarolt, vagy egy családapát, aki láthatóan a templomból jött ki három gyerekével és anyósával – ilyenkor rájött valami, lépéseit meggyorsította (otthagyott minket) és rászólt a suhancra (családapára): énekelj! S Apánk tekintélye még egyenruha nélkül is átütött (az én hűséges szívem, mondta este Apánk, átvérzi a civilruhát is), és a suhanc leengedte a falat támasztó balkezét, majdhogynem vigyázzba állt és egy hang sem jött ki a torkán. Segítsek? – mondta ilyenkor a mi szigorú Apánk, hangvilláját fölemelve: A bajai legénynek nincs párja? – kérdezte, s a suhanc megrázta a fejét, akkor valami egyszerűbbet, mondta Apánk engedékenyen. A bundának nincs gallérja, mégis bunda a bunda. A fiú ekkor akadozva énekelni kezdett, Apánk nagyon jóindulatúan meg-megsegítette a szöveggel, a lány lehajtotta a fejét – Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda. Ihaj bunda, tyuhaj bunda, mégis bunda a bunda. Ihaj bunda, tyuhaj bunda, mégis bunda a bunda – Megy ez! rikkantotta Apánk – Ha megázik is a bunda, mégis bunda a bunda! Ihaj bunda, tyuhaj bunda, mégis bunda a bunda! Ihaj bunda, tyuhaj bunda, mégis bunda a bunda!



Nem mertem anyámra nézni, csak éreztem, ahogyan szorítja, egyre erősebben szorítja a kezemet, amíg teljesen ellilultak az ujjaim – felszisszentem a fájdalomtól, akkor keményen tarkón csapott, hogy hallgassak, de legalább elengedte a kezemet.


Aztán Apánk a templomból kilépő családapát fogta el legközelebb – anyám holtsápadtra válva állt ott, de Apánk úgy tett, mint aki nem lát, nem hall semmit. Ha egyszer elkezdte a mi szigorú Apánk, nehéz volt abbahagynia, elragadta a szenvedély. Egyszer felszállt egy autóbuszra és egy egész focicsapatot megénekeltetett. Vagyis a centerhalfot. Ki a centerhalf? – kérdezte Apánk. Szolgálatba helyeztem magam – súgta nekem oda, mert azt hitte (sejtelmem sincs miért), hogy nekem tetszik, amit csinál. Anyámra, tudta jól, nem számíthat ebben. A családapánál már komolyabb dallal próbálkozott. Ha ők nem kezdeményeznek, magyarázta otthon, a konyhában, miközben anyám melegvizes szivaccsal mosta a lábát, akkor kezdeményezek én. Az emberekben sokkal több a lehetőség, értitek, mint azt ti gondolnátok. És nyájasan nézett ránk, a mi szigorú Apánk. A csitári hegyek alatt? – kérdezte a férfit, aki nagy megkönnyebbülésünkre egy szóra gyönyörűen elénekelte, a fiai büszkén néztek föl rá, csak anyósa pislogott riadtan, Apánk szeméből két könnycsepp is kigördült a hallatán.


Utána vágni lehetett a csöndet a padon, hol végre leültünk, a Margit-szigeten, kezemben rózsaszín vattacukor, anyám inkább rosszullétet mímelt, nem is kellett nagyon mímelnie, csak Apánk ne kapjon kedvet ahhoz, hogy megénekeltesse a vattacukorárust. Aztán egy szép napon (lásd fönt), anyám eltűnt (lásd fönt).



S most Apánk elővett a konyhában, látván, hogy fele se tréfa, s lányból mirnix-dirnix nagylány leszek.


Vigyázz, lányom, mondta, vigyázz.


Ez minden?, gondoltam akkor, de csak néztem rá.

Vigyázz – mondta, de inkább motyogta, mert akkorra már az érces hangja, a lapátkeze, az a savanyú, pinceszagú lehelete, a durva beszéde, melyet a mi szigorú Apánk szelíd szóvirágokkal leplezett, mind-mind áldozatul estek a változásnak, amely, mint mondtam, velem párhuzamosan ment végbe rajta s benne s kívüle, először szinte észrevétlenül. Ahogy virágoztam ki, ő ment össze. Effektíve. Egyre kisebb lett, már-már – s még hol volt az érettségi! – a gyerekemmé nőtte le magát: egy szép napon ráláttam a feje búbjára, amit már nem takart el a csinos tányérsapka, mert idő előtt nyugdíjazták, mintha felülről látnám a napot, úgy éreztem először, s beleszédültem a gondolatba: rossz szokása volt, hogy vakarta a fejét, és pár kósza hajszál alatt véres sebekre láttam a koponyáján, kiabáltam rá, hogy hagyd abba!, de Apánk nem hagyta abba, szegény, s végül, amikor az első nagy házibulit rendeztem otthon, amihez már nem kellett az engedélye, és az egyik fiú rosszkor nyitott be a konyhába, ahol a sufniban motozott valami, és a lány, akit a fiú húzott magával, fölsikoltott, odasiettem. Ne félj, nem harap! – mondtam nekik –, csak rájuk morgott, különben nagyon szelíd volt Apánk, a nagy-nagy szigorúsága mögött, mint mondtam, mert rajtakapták, amint a vackán elfészkelődött. Hogy megnyugtassam őket, odamentem Apánkhoz, megvakartam a füle tövét, Apánk nagyon jól tűrte, aztán a hasát simogattam, de ez nem annyira tetszett a lánynak, affekta majom volt, mert egy Undorító! felkiáltással kiment a konyhából, a fiú viszont megbabonázva nézte Apánkat, ahogyan átadja magát hosszú ujjaim bizsergető dögönyözésének, és onnantól fogva egészen más szemmel nézett rám.


Együtt sétáltattuk Apánkat, mert a fiú egészen belebondult Apánk csillogó barna gombszemébe, értelmes pofájába, és a fejébe vette, hogy megtanítja rendesen az utcán közlekedni, ami nem nagyon ment kezdetben a mi szigorú Apánknak, kemény ráncigálásra volt szükség, hogy megálljon a pirosnál, s hogy a parkban, hol szabadjára engedtük, egyetlen füttyszóra visszafusson hozzánk.



Csak néha-néha volt, különösen estefelé, megállt a járdán, az istennek sem akart továbbjönni, és énekelni kezdett. Nem volt ez szép éneklés, inkább vonítás volt, az emberek akik elhaladtak mellettünk, furcsán néztek ránk, de ilyenkor nem segített semmi, se fenyegetés, se az, ha rácsaptam néhányszor a pórázzal a fenekére: ő énekelt, és a barátom esküdött rá, hogy kihallotta két vonyítás között a bunda szót, de én azt állítottam, hogy csak a füle csöngött, mert a mi szigorú Apánk nem tud beszélni. Ilyenkor rám emelte hűséges kutyatekintetét, de nem tudtam, szemrehányóan-e vagy épp ellenkezőleg, hálásan, és aztán ügetett velünk tovább, mint a többi utcai kutyák, a mi drága, szigorú Apánk.


Hát így lettem nagylány.

 

ANYÁDNAK RENDÜLETLENÜL!

http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/04/27/ANYADNAK_RENDULETLENUL/

 

Miről szól a Dzsungel a szívben és

A szív kutyája?

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2010/10/25/mirol_szol_a_dzsungel_a_szivben_es_a_sziv_kutyaja_3

 

A szív kutyája - Dzsungel a szívben:

Szerzők fotói:

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/01/29/a_sziv_kutyai_bemutatkoznak_szerzok

 

Szomjas nők dedikálnak a Vörösmarty téren


 A SZÍVKUTYÁJA TARTALOMJEGYZÉKE

http://mindenamino.blog.hu/2011/02/18/dzsungel_a_szivben_tartalomjegyzeke

 

DZSUNGEL A SZÍVBEN TARTALOMJEGYZÉKE

http://mindenamino.blog.hu/2011/02/18/dzsungel_a_szivben_tartalomjegyzeke

 

HAJÓS ANDRÁS FELTÁMADT! GYŐZTEK A DEFIBRILLÁTOROK

http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/04/30/Hajos_Andras_feltamadt_Gyoztek_a_defibrillatorok/

 

"JÖTT UTÁNAM MINT EGY SEBZETT BÖLÉNY"

http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/05/17/JOTT_UTANAM_MINT_EGY_SEBZETT_BOLENY/

 

az antológiák hozzáférhetőek itt:

http://www.alexandra.hu


1 komment

Címkék: könyv kult kultúra irodalom művészet női hajós andrás esterházy antológia szomjas oázis éjszakai állatkert forgács zsuzsa bruria a szív kutyája házi eszter

KISLÁNYOM, TE ANYASZOMORÍTÓ!

2012.06.10. 12:08 oázis

"Anyám fogta a kezem, (...) szorított, a gyűrűje szétnyomta az ujjam, résnyire nyitva maradt lila szája, megnyúlt az orra, pikkelyes bőre halformát vett fel, mosolygott a szeme, egész hangosan és erőteljesen mondta, kislányom, te anyaszomorító, olyan boldog vagyok veled."

 

- részlet Kiss Noémi Dac című szövegéből, mely megjelent, a Dzsungel a szívben antológiánkban lányokról és anyákról...

 

fotó: Stephen Beadles  http://www.flickr.com/photos/stephenbeadles/

  

"Csúszva-mászva követelem, hogy szabadítsanak meg anyámtól és nagyanyámtól. Toporzékolok, sikítok, véraláfutásos a szemem. Ki kéne tolnom a gyereket, de nem megy, elakadt, és ez nagyon fáj, nem is fáj, üt, ver, öl, túl van mindenen, hasít és csuklok tőle, folyik a takony az orromból, alul lassan pereg, szétrepedek. Ez a szerelem. Egy kádban szülök. Lázálomban, izzadva remegek, hogy jöjjenek el értem. Firenzei angyalok lehetnek, világítanak, szárnyuk van, és térdre ereszkednek. Kérem Istent. Segítsenek át, mégsem akarom, hogy meghalljanak. Hogy csinálták? Hogy jutottak át? Véreztek? Ordítottak? Nyögtek? Szorították a fogukat. Halkan, csak úgy csináltak, mintha? Hányszor? Kinek, mért hazudtak? Hallgatnak. Csend. Kint van. Csúnya, ráncos és szőrös csecsemő, itt az unokád, nesze, ezért baszogattál. Mama nincs. Elmentek, egyedül hagytak, nem mondták nekünk, hogy ez ennyire szar lesz, gyere, bújj ide, kislányom. Jobb, ha lemondok a vágyaimról. Anyám a hálóba rejtette a felvilágosító könyvet, ágyneműtartóba dugta, de megtaláltam, kivittem a mosdóba, és a lavór felett olvastam el szombat este, üres volt a lakótelep, korán sötétedett, egy szót sem értettem belőle. Frigid, erre emlékszem, nimfomán, új szavakat tanultam, semmi szükségem sem volt rájuk. Zúgtak az akciófilmek a falakon át, lövések és bombák, édes, szerelmes szavak, gusztustalan ágyjelenet, szőke nők hangja, kiabáló férj, én meg csak olvastam, kiázott a talpam, lila lett a combom, a végén egy tükörrel befogtam a csiklóm. Semmi különös, ez van, itt fog kijönni a gyerek, erre gondoltam, nem arra. Különösebben szépnek sem mondanám, fekete és vörös, libabőrös, hogy szép, hogy kívántam, nem igaz. Hogy fog az itt kiférni? Ez izgatott. Meg akartam kérdezni anyát, de nem volt ott, nézte a filmet, cigarettázott. Belenyalnak, olvastam hangosan, elképzelni sem bírtam volna a bajuszukat. Mindig jól mosd meg. Ki ne száradjon. Kitaláltam, én majd hogy csinálom jobban. Rosszabb lett. Mikor kibújt a lányom, összement a szám, mintha kihúzták volna a gyomromat, árva hang sem jött ki a torkomon. Nekem elég volt anyám neszesszere és borotvakészlete, na meg a naptára, egy biopapucs, szoptatós hálóing, megint becsapott." 

 

- részlet Kiss Noémi Dac című szövegéből, mely megjelent, a Dzsungel a szívben antológiánkban lányokról és anyákról...

 

fotó: Stephen Beadles  http://www.flickr.com/photos/stephenbeadles/

 

 

A SZÍV KUTYÁJA TARTALOMJEGYZÉKE

http://mindenamino.blog.hu/2011/02/18/dzsungel_a_szivben_tartalomjegyzeke


DZSUNGEL A SZÍVBEN TARTALOMJEGYZÉKE


http://mindenamino.blog.hu/2011/05/18/a_sziv_kutyaja_tartalomjegyzeke_2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"GYÖNYÖRŰ MELLEM VAN, HÍRES IS VAGYOK RÓLA"

- Babarczy Eszter

http://mindenamino.blog.hu/2011/06/22/gyonyoru_mellem_van_hires_is_vagyok_rola_babarczy_eszter

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"NAGY VONALAKBAN A NŐI SZEXUALITÁSRÓL"

- Tóth Krisztina

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/27/mit_csinal_toth_krisztina_a_magas_labdaval_kerdezi_brr

 

ANYÁDNAK RENDÜLETLENÜL!

 

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/01/anyadnak_renduletlenul

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szív kutyája - Dzsungel a szívben

szerzők fotói:

 

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/01/29/a_sziv_kutyai_bemutatkoznak_szerzok

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Antológiáink hozzáférhetőek itt:

www.alexandra.hu

 

Szólj hozzá!

"Apám odaugrott hozzám, lerángatta rólam a selyembugyit"

2012.06.10. 12:07 oázis

"hiába próbáltam kitérni előle, hirtelen mozdulattal letépte az egyik szárát, a másik pedig enciánostól ott feszült a bal combomon, és közben láthatóvá vált lábam közének feketesége, odakaptam a két kezemet, hogy letakarjam – de nem volt időm elszégyellni magam, mert apám részeg ujjaival rajtam matatott immár, mint aki nem bír ellenállni a csodának, és akkor is megérinti, ha emiatt sóbálvánnyá kell változnia"

- részlet következik Kali Kinga Örökszűz című történetéből. A teljes szöveget A SZÍV KUTYÁJA című kötetben olvashatjátok. A 33 szerző által írt kötet lányok és apák történeteit vonultatja fel.

 

 

 

"Eleinte nem tudtam, mit jelent örökszűznek lenni, apránként jöttem rá, amikor már régen férfiruhában járattak, és amikor már mindenki tudta a faluban, nem leszek asszony soha. Férfiként beszéltek velem és rólam, beavatáskor Dardanáról Dardanra változtatták a nevemet – még anyám sem szólíthatott Danának, mint addig, hacsak titokban nem, amikor kettesben voltunk. Otthon kellett gyakorolnom az új testtartást, úgy kellett tartani a fejemet, mintha máról holnapra vastagabb lenne a nyakam, mintha valami rettentő bikaveszedelemmel kellene szembemennem minden pillanatban – és már az első ilyen napon egy csomag cigarettát is kaptam, a pálinka mellé, amit egyből le kellett dönteni, fenékig, ez volt az első pálinkázós alkalom az életemben, hiszen egy leány nem pálinkázik, és felsajdult az egész bensőm, amint fenékig ittam a poharat, mintha tüzet nyelnék, percekig nem jutottam levegőhöz, nekem legalábbis úgy tűnt; a kocsmában pedig mindenki röhögött, én meg kifutottam a kerítés mellé, és ott pihegtem könnyes szemekkel, és hányni próbáltam, de az sem ment.

 

 

 

A cigarettát később megszoktam, a pálinkát, a puska súlyát a vállamon sosem, és még sok mindent nem, ami ezzel a szüzességgel együtt járt – mert lassan betörtek a férfimunkába is, csákányoztam a követ abból a kevés megművelhető földből, ami a családomnak jutott, s hordtam fel a házunk köré kerítésnek, feszes, fegyelmezett kupacba, mintha legalább védőbástyát építenék, mert az én népemnél szokásszámba ment előre számolni a lehetséges veszedelemmel; de szántottam szamárral, és kukoricát törtem, kórót is arattam az állatoknak, télire. Az asszonysorsról való lemondás mindezek ellenére szabadság volt valamiképpen, bár ezt a szabadságot kisorsolták nekem, helyettem döntötte el az apám. A számomra jó dolgokhoz azonban hamar hozzászoktam, mert jó volt, hogy nyílt színen olvashattam vasárnapokon, amikor kedvem tartotta, mindenki szeme láttára, és hétköznap esténként is, mikor már sötétedett, és nem lehetett dolgozni, szinte bármikor, akkor is, amikor az asszonyoknak már takarodót fújtak a legbelső szobába – különben is, az asszonynak a konyhában a helye, legfeljebb a gyermekek körül, de nem játszhatja a tudóst, könyvvel a kezében, elég, hogy elsajátíthatta a betűvetés csínját-bínját a falu iskolájában. Volt egy könyv Tuzláról, a szénapajta falának egyik résében találtam, azzal tömhette ki valaki még régen, hogy ne ázzon meg a takarmány, porszagú, régi könyv volt, többször átvizült már, penészedett is volt, de azt olvasgattam a legnagyobb élvezettel, azon tanultam meg igazán folyékonyan olvasni, meg azt a sok földrajzi kifejezést és nevet, aztán így Tuzla lett az egyetlen város, amit megismertem, mivel sohasem utaztunk – mert onnan, ahol én születtem, nem lehetett elutazni; hacsak nem számítjuk utazásnak azt az alkalmat, amikor egyszer apámnak jó kedve volt, és az egész családot elvitte magával Koplikba a bajrámra, nem volt ott semmi keresnivalónk, hiszen a mi vidékünkön mindenki katolikus, de nagyvásár volt ott éppen, és sok gyönyörűség a bazárban, és a leánygyermek az ilyesmiben jól érzi magát, hiába, hogy akkor még nagyon kicsi voltam, s keveset láttam a világ dolgaiból. De minden mást is nagy mohósággal olvastam, amit apám otthon tartott, az újságokat, amik nagy becsben voltak nála, mert nagy ritkán jutottak fel hozzánk a hegyre. A Bibliát csak titokban lehetett olvasni Enver Hodzsa besúgói miatt – és én imát is kevesebbet tudtam, mint átkot.

 

 

 

Esténként olykor olvasgattam, de olykor titokban hímezgettünk is anyámmal, lopva, mert nekem már nem volt illendő lányos elfoglaltságokba bocsátkozni, sőt, majdhogynem tilos volt – olykor pedig, akkor is, amikor ez kiderült, mindketten apám haragjának hullámait csillapítottuk, felfogva dühének ütlegekké fajult rezgéseit. Cserszömörce levével festettük meg a selyemfonalat, ami még anyám nagyanyjától maradt meg, már amit nem ettek meg belőle a férgek, meg enciánvirággal is. Gyönyörű színeket hoztunk ki, amilyenekkel csak a természet versenghet – és én ilyenkor ismét Dana lehettem átmenetileg, ha csupán anyám meg önmagam előtt is. És egyszer nagy titkosan egy női alsóneműt varrtam magamnak, körbe enciánokat, csengettyűvirágokat hímeztem rá a szépen festett selyemfonalakkal – egy olyan női nadrágocskát, amilyent egyik újságból néztem ki, ami ki tudja, mi módon tévedt fel a hegyre, a cseppet sem finom emberek közé, oda, ahol a nőknél nincsen szokásban az alsónemű. Valamiért erősen megkívántam, hogy legyen nekem egy ilyen igazi nőnek való darabom, szüzességi fogadalom ide vagy oda, szerettem volna érezni, hogyan simul hozzám az a selyem, már a puszta tudat is egészen megnyugtatott, hogy a férfiruhám alatt majd aprólékosan hímzett női selyemalsót viselhetek, mint az úri leányok a nagy városokban, vagy Tuzlában akár – és amely ráadásul olyan hímzéssel van díszítve, ami itt tiltott is immár országszerte. Már majdnem készre hímeztem az enciánokat az alsó részen, ami a combra simul, amikor hirtelen ötlettel felpróbáltam, nem volt a közelben senki, anyám már régen lefeküdt, apám valószínűleg a kocsmában tavlizott, s osztotta a politikát. A selyem hűsebb és simogatóbb volt, mint valaha is elképzeltem. Női titkom fekete szőrzete kissé áttetszett rajta, mert hiába voltam fiatal, nálunk a leánygyermekek korán érnek, de szépen illett rám az alsó, se szűk nem volt, sem bő, éppen kényelmesen elfértem benne, és a férfinadrágom szárában is elfért feltűnés nélkül egy ilyen leheletnyi anyag. A nagy ruhásszekrény ajtaján volt az egyetlen tükör, be kellett mennem a tisztaszobába, meg kellett néznem magam, milyen lennék asszonyosan. Kicsit bele is feledkezhettem önmagam látványába, és arra gondoltam, mennyire nagyon örülne egy férfi, bármelyik is, ha engem most így látna – amikor apám alakja tornyosult fel hirtelen a szoba félhomályában. Egy rövidke pillanatig farkasszemet néztünk, az ő szeme mintha villámokat szórt volna, aztán én elkaptam a tekintetemet, lesütöttem a szememet, mint valaki, aki rettenetes bűnt követett el éppen, és elkezdtem magamban imádkozni, azt az imát mormoltam, amit anyám kisgyerekkoromban tanított nekem, amit akkor kellett mondani, ha féltem a sötétben. Apám odaugrott hozzám, lerángatta rólam a selyembugyit, hiába próbáltam kitérni előle, hirtelen mozdulattal letépte az egyik szárát, a másik pedig enciánostól ott feszült a bal combomon, és közben láthatóvá vált lábam közének feketesége, odakaptam a két kezemet, hogy letakarjam – de nem volt időm elszégyellni magam, mert apám részeg ujjaival rajtam matatott immár, mint aki nem bír ellenállni a csodának, és akkor is megérinti, ha emiatt sóbálvánnyá kell változnia. Próbáltam lelökni magamról, de megütött, nem is egyszer, aztán ledobott a tisztaszoba padlójára, arra a szőnyegre, amire cipővel nem volt szabad lépni még gyerekkorunkban sem, és ott lihegett rajtam, cefreszagú lehelettel, és azt suttogta szinte kiabálva, most megmutatom neked, amit soha máskor nem szabad megtapasztalnod, mert te sosem leszel asszony, de most kivételesen megmutatom neked, milyen más asszonyok sorsa, mert jó apád vagyok neked. Nem sikoltottam, mert féltem, tudtam, ha zajt csinálok, verni fog, összeszorított fogakkal bámultam a szoba sarkában egy pókhálót, amennyire ez padlón fekvő helyzetemből látszott, tűrtem a fájdalmat, ami ennek az embernek az ügyködését kísérte, aki végül is az apám. A pók szőtte tovább a hálóját a sarokban, mintha mi sem történt volna, és biztosan zajt csaphatott az apám, de már nem jutott el hozzám semmi ebből, csak valahonnan távolról szólongatott a fájdalom, megszűnt az idő, és ahogy mozgott rajtam nehezen és hörögve, de azért ütemesen, meg-meglengett a nagyszekrény tükrös ajtaja, és a tükörben ott láttam az anyámat, hálóingben, immár kendő nélkül, szétzilált hajjal, hol feltűnt, hol eltűnt, hol feltűnt, hol eltűnt, mintha ott is lenne meg nem is, látná is meg nem is ezt, amit az apám nekem tanít – aztán a pókot nem néztem már, az anyám arcát néztem, a tükör minden villanásánál-lengésénél más és más volt az arca, csodálkozó, kétségbeesett, tehetetlen, dühös, féltékeny, gyűlölködő, aztán már nem láttam őt ott többet, visszament az ágyába, anélkül, hogy egy szót is szólt volna, sőt nem láttam őt soha többé, mert még azon az éjszakán elszöktem otthonról."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mit mondtak a Szomjas oázisról ők hatan?

 

Kepes, Makk, Vekerdy, Csányi, Hajós, "Esterházy"

 

http://szomjasoazis.blog.hu/2009/08/06/mit_mondtak_a_szomjas_oazisrol

 

Vissza a Szomjas oázisba!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

a Szomjas oázis és az Éjszakai állatkert tartalomjegyzéke,


 

 

bemutatkoznak a szerzők képben és szövegben itt:  

http://szomjasoazis.blog.hu/

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A két antológiában 56-56 történetet olvashatnak azok, akiket érdekel a női test és szexualitás témája. A történeteket a szerzők igyekeztek női szempontból megírni.  A Kitakart Psyché sorozat célja a női szempont irodalmi feldolgozása, bemutatása. A világ, ahogy nők látják, egyrészt a maguk individuális sokféleségében/ükben, másrészt mégis sok tekintetben közös biológiai, történelmi, társadalmi szempontjából/jukból.

 

 
 

 

 

 

"GYÖNYÖRŰ MELLEM VAN, HÍRES IS VAGYOK RÓLA"

- Babarczy Eszter

http://mindenamino.blog.hu/2011/06/22/gyonyoru_mellem_van_hires_is_vagyok_rola_babarczy_eszter

 

"NAGY VONALAKBAN A NŐI SZEXUALITÁSRÓL"

- Tóth Krisztina

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/27/mit_csinal_toth_krisztina_a_magas_labdaval_kerdezi_brr


 

HAJÓS ANDRÁS FELTÁMADT! GYŐZTEK A DEFIBRILLÁTOROK

http://mindenamino.blog.hu/2011/09/05/hajos_andras_feltamadt_gyoztek_a_defibrillatorok_1

 

 

 

 

A SZÍV KUTYÁJA TARTALOMJEGYZÉKE

 

http://mindenamino.blog.hu/2011/02/18/dzsungel_a_szivben_tartalomjegyzeke


DZSUNGEL A SZÍVBEN TARTALOMJEGYZÉKE


http://mindenamino.blog.hu/2011/05/18/a_sziv_kutyaja_tartalomjegyzeke_2

 

ANYÁDNAK RENDÜLETLENÜL

 

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/05/10/anyadnak_renduletlenul_1

 

 

az antológiák hozzáférhetőek itt: 

 
 
Forgács Zsuzsa Bruria 
az antológiák anyaszerkesztője

 

 

alkohol ajánló állat állatok állatvédelem álmok álom álomvilág art autó baba mama balaton bank barátok barátság bicikli biznisz blog boldogság bor budapest buli bulvár busz csajok család dal dalszöveg depresszió design diéta divat dvd edzés egészség egészséges életmód egyetem éjszaka élet életem életem nem mindennapjai életérzés életképek életmód életünkélet életmód ezotéria élet gondolat ébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény élmény élmény beszámolók élmények ember én énblogépítészet építkezés érdekes érdekesség erotika érzéseim érzések esküvő étel ételek étterem ezotéria falusi turizmus fantasyférfi film filozófia foci fogyás fogyókúra fotoblog fotóblog fotók fotózás főzés game games gasztró gasztro gasztronómia gondolat gondolataim gondolatébresztő gondolatok grafika gyerek halál ház házasság hírek hit hitel hobbi hülyeség humor informatika ingatlan ingyen internet írás írások irodalom iskola isten japán játék játékok jog kaja kaland kép képek képregény   kert kommunikáció koncert konyha könyv konzol környezetvédelem közélet közlekedés közösség kreatív kritika külföld kult kultúra kutya lakberendezés lélek letöltés life linux london magyar magyarország manga marketing médiameg mondás meleg mese metal minden mindennapok mobil motor mozi music művészet napló novella nyelv oktatásonline marketing önmegvalósítás őszinte

Szólj hozzá!

"ÉN A MENNYBE, MÁSA MEG A MOTORRA SZÁLL" - Radics Viktória a Szomjas oázisban

2012.06.10. 12:06 oázis

 
"A reménytelen szerelem mániájában égve Mása le tudta játszani teljes skálán, minden hangfekvésben és kibírhatatlanul őrjöngve azt, aki ő, és ebben benne volt mindig a másik is.." - részlet Radics Viktória Mása motorra száll, megjelent a Szomjas oázisban.
 
fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749 
 
 
 
Januárban, egy kis kőbányai kocsmában Mása megismerkedett egy baseball-sapkás sráccal, a postás Imrével, aki tíz évvel fiatalabb nála, csupa ín és ideg, motoros rocker-proletár. Fordítva hordja a sapkát, majd’ szétveti valami oktalan és céltalan akarat, hiperaktivitását csak a sör csillapítja. Mása azonnal a férfit látta meg a szegény, vad fiúban, és odaadta magát neki. Egy szupermarket hajnali parkolójában süllyedtek a kocsimélybe. Rendőrökkel hadakoztak – Mása e téren is tapasztalt –, és a Népligetben köszöntött rájuk a reggel. A fiú elaludt, és Mása órákig csak nézte-nézte a szögletes arcát, az ujjbegyeivel simogatta a combját. Megbabonázta ezt a srácot, aki nős ember létére is árva maradt, egy remegő, nyers utcagyerek. Mása érett szerelme, feltárulkozása, az ízes szava, mely újra meg újra mozdulattá és tetté válik, a folyamatos incarnatio, amit ez a nő művel, megtöltötték az életét tartalommal; ahogy mondani szokták: ember lett belőle.
 
fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749 
 

Mása már több mint egy éve zöld postásinget szagolgatva alszik el otthon, és olyan izgatottan készül a randevúkra, mint egy szűzleány. Néha eljön hozzám, leül a helyére, és élőben imádja az Imrét. Mesél a csokoládé bőréről, a csapzott homlokáról – látom, amint leveszi a fordítva hordott baseball-sapkáját, és hátrasimítja az olajos haját –, az ágyéka illatáról, a kis proli történeteiről, és betölti a szobámat szerelemmel. Meghízott egy kicsit, kigömbölyödött, ismét olyan lágy lett, mint rég, csuda csinos, farmerben jár, és masnival díszített dunsztosüvegben viszi az Imrének a saját kezűleg kisütött libazsírt. Szétteszi a lábát, fölül mögé a motorra, hozzásimul, csókolgatja a hátát, és együtt viszik szét a leveleket a külvárosban. Én még csak nézem őket, amint elrobognak, és nevetek."

- részlet Radics Viktória Mása motorra száll című szövegéből, mely a Szomjas oázis című antológiánkban jelent meg.

 

 

Mit mondtak a Szomjas oázisról ők hatan?

 

Kepes, Makk, Vekerdy, Csányi, Hajós, "Esterházy"

 

http://szomjasoazis.blog.hu/2009/08/06/mit_mondtak_a_szomjas_oazisrol

 

Vissza a Szomjas oázisba!

 

 

 

 

 

 

anyaszerkesztő: Forgács Zsuzsa Bruria

tanácsadó, kontrollszerkesztő:

Nagy Mónika Zsuzsanna,  Radics Viktória

tanácsadó: Fejér Tamara, Kiss Noémi

 

Szomjas oázis és Éjszakai állatkert tartalomjegyzéke, még több részlet a szerzőkről képben és szövegben itt: 

 

http://szomjasoazis.blog.hu/

az antológiákat beszerezheted itt:
  
 

 

 

A két antológiában 56-56 történetet olvashatnak azok, akiket érdekel a női test és szexualitás témája. A történeteket a szerzők igyekeztek női szempontból megírni.  A Kitakart Psyché sorozat célja a női szempont irodalmi feldolgozása, bemutatása. A világ, ahogy nők látják, egyrészt a maguk individuális sokféleségében/ükben, másrészt mégis sok tekintetben közös biológiai, történelmi, társadalmi szempontjából/jukból.

 

az antológiák hozzáférhetőek itt: 

 
 

 

 

kékForgách_12_nő_voltam_borító.jpg

 

 FORGÁCH ANDRÁS

12 NŐ VOLTAM

 

http://bookline.hu/product/home.action?_v=Forgach_Andras_12_no_voltam&id=124225&type=22

 

A SZÍV KUTYÁJA TARTALOMJEGYZÉKE

 

http://mindenamino.blog.hu/2011/02/18/dzsungel_a_szivben_tartalomjegyzeke


DZSUNGEL A SZÍVBEN TARTALOMJEGYZÉKE


http://mindenamino.blog.hu/2011/05/18/a_sziv_kutyaja_tartalomjegyzeke_2

 

ANYÁDNAK RENDÜLETLENÜL!

 

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/01/anyadnak_renduletlenul

 

Dzsungel a szívben anyás.JPG

 

"GYÖNYÖRŰ MELLEM VAN, HÍRES IS VAGYOK RÓLA"

- Babarczy Eszter

http://mindenamino.blog.hu/2011/06/22/gyonyoru_mellem_van_hires_is_vagyok_rola_babarczy_eszter

 

"NAGY VONALAKBAN A NŐI SZEXUALITÁSRÓL"

- Tóth Krisztina

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/27/mit_csinal_toth_krisztina_a_magas_labdaval_kerdezi_brr

 

antológiáink hozzáférhetőek itt:

 

http://bookline.hu/product/home.action?_v=Forgacs_Zsuzsa_Bruria_szerk_Szomjas_oazis_Antologia_a_noi_testrol&id=64657&type=22

 

az antológiák anyaszerkesztője:

 

Forgács Zsuzsa Bruria

 

Szólj hozzá!

Címkék: motor könyv kult kultúra irodalom szex art test szerelem éjszakai állatkert szilveszter szomjas oázis libazsír imádat

ANYÁDNAK RENDÜLETLENÜL!

2012.06.10. 12:05 oázis

 

Miről szól a Dzsungel a szívben

és

A szív kutyája?

 

rajz: Szemethy Orsolya http://metamor.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Különös lények az anyák, vannak közöttük olyanok, akik egyetlen mondattal képesek megváltoztatni a múltat, mások a Damjanich utcánál szeretnek felmászni Jákob létráján a Mennybe, megint más anyák képzett meteorológusok, akik előszeretettel művelik a légtüneménytant, megspékelve egy kis káoszelmélettel, miközben tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a változékony időjárás kedvezőtlenül hat, és nedves időben összeragad a só, ezért aztán ilyenkor képtelenség rendes ételt főzni. Olyan anyák is előfordulnak, akiknek nem pusztán Ady szerelmi költészete áll életük fókuszában, hanem a töpörtyű és a zserbó is, és miközben ruháik zsorzsettből és nyersselyemből készülnek a házi varrógépen, szükség és ínség idején nem restellnek egy böllérrel hazaérkezni, hogy a nappaliban engedmények nélkül szúrjanak szíven egy disznót.

fotó: Szilágyi Lenke http://www.panoramio.com/user/1049749

Aztán vannak anyák, akikről nem lehet tudni, hogy valóban a mi anyáink-e vagy sem, mert semmi szín alatt be nem vallanák, sőt látszólag gond nélkül letagadják, hogy valaha ők szültek volna minket. Megint másoknak fura utolsó kívánságaik vannak, például, hogy az ember lánya olvasson el egy könyvet a tömeggyilkosok bánatos gyerekkoráról, és csak nevet, ha gyermekei apja kezet csókol az angol királynőnek. Olyan anyák is előfordulnak, akik különös görgős szerkentyűket álmodnak a lichthofba, és az alá sorjázzák be a menekülő katonaszökevényeket, forradalmárokat, és egyéb fura szerzeteket. Akadnak anyák, akiknél a konyha plafonját felrobbant keménytojások díszítik, mert késő estébe nyúlóan fecskendőkkel teli súlyos acéldobozokat cipelnek lift nélküli házak hátsó lépcsőházaiban, és mire hazaérnek, már csak arra futja, hogy kombinéban a kanapéra ájuljanak. Aztán szólnunk kell az anyákról, akiket a történelem nem is egyszer végigkerget az országon, és amibe más belehalna, az őket lázba hozza, úgyhogy még nyolcvanévesen is kivirulnak a költözködéstől és újrakezdéstől.


fotó: Szilágyi Lenke http://www.panoramio.com/user/1049749

Aztán ott vannak az anyák, akik imádnak razziázni leányuk szobájában, és még a naplóikat is ellopják, hogy titokban jót röhögjenek saját magukon a spájzban. Más anyák magától értetődően kísérik el lányukat a nászútjára, míg megint mások még a takarót is képesek felemelni, hogy lássák, mivel foglalkoznak alatta a túlságos csendben lévő kisdedek. És igen, van akinek az anyja szinkretikus vallású karibi papnő, aki azt tanácsolja a lányának, hogy vegyen egy korty rumot a szájába és köpje a vörös mariposával feldíszített házi oltárra, ha meg akarja szerezni a férfit, akiről álmodik, míg ő maga egy nála húsz évvel fiatalabb galambásszal flörtöl a háztetőn. És talán hihetetlen, de vannak anyák, akik könnyek között tépik össze a képet, amelyen kislányként, félig lecsúszott harisnyában állnak a téli udvaron, mert fél évszázaddal később leányuk megírja, hogy a harisnya lukas volt.

Persze vannak olyan anyák is, akik örömmel veszik tudomásul, ha gyermekük azt álmodja, kihullottak szájából a cápafogak. Meg olyanok is, akik két kezükkel építik fel a házat, miközben egész életükben kapálnak, csirkét pucolnak és tollat fosztanak, de még így is jut néha idő arra, hogy a rántott húst magasra tartva, csípeiket dobálva, orientális beütésű táncot lejtsenek az udvaron, és közben nagyokat kurjongassanak.

fotó: Szilágyi Lenke http://www.panoramio.com/user/1049749

És ne feledkezzünk el az anyákról, akik idegen, cuclizós kisgyerekek képeit tartják az íróasztalukon, mire vérszerinti leányaik szent esküt tesznek, hogy ők viszont idegen anyák képeit fogják hordani a tárcájukban, teszik a párnájuk alá, és tetoválják a vállukra.

Végül vannak anyák, akik özvegyi magányukat csupán a kocsijukba épített globális helymeghatározó rendszerrel folytatott társalgásokkal tudják enyhíteni, de még őket is felülmúlják ragaszkodásukban azok az anyák, akik a mennyekből is írnak leveleket leányaiknak, hogy elmondhassák, a kaja odafent pocsék, viszont ez egy cseppet sem zavaró, mert mindennél többet ér az egyetemes napsütés és a jó levegő.

fotó: Szilágyi Lenke http://www.panoramio.com/user/1049749

DZSUNGEL A SZÍVBEN ÉS A SZÍV KUTYÁJA - LÁNYOK ÉS ANYÁK, LÁNYOK ÉS APÁK ANTOLÓGIÁJA - SZERZŐI: KÖLTŐK, ÍRÓK, SZINÉSZNŐK, ÉNEKESNŐK, RENDEZŐNŐK, KÉPZŐMŰVÉSZEK ÉS TITKOS FÉRFIAK...

 

 

A szív kutyája - Dzsungel a szívben:

Szerzők fotói:

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/01/29/a_sziv_kutyai_bemutatkoznak_szerzok

 

 

itt olvashatjátok a szerzők bemutatkozóit:

 

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/03/01/a_dzsungel_a_szivben_szerzoi_bemutatkoznak

 

 


 

Kedves Olvasók! Ikerköteteink 66 történetéből 60 szöveget kifejezetten felkérésünkre írták szerzőink, további 6 írást pedig a hullámok által kivetett kincsként találtam irodalmi folyópartunkon. Élvezetes, örömteli olvasást, sok magunkra ismerést, rég elfeledett és újra felfedezett érzést kívánok!

 

 

Tartalomjegyzékek:

 

Dzsungel a szívben

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2010/10/16/a_dzsungel_a_szivben_tartalomjegyzeke

 

A szív kutyája

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/03/26/a_sziv_kutyaja_tartalomjegyzeke_1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Karafiáth Orsolya, Farkasházi Réka  és a zanyaszerkesztő Forgács Zsuzsa Bruria beszélget a lányok és apák, lányok és anyák antológiáiról: 

Dzsungel a szívben és A szív kutyája című könyvekről

 

Az antológiákat megtalálod itt:

http://www.alexandra.hu/

A sziv Kutyája

http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Forgacs_Zsuzsa_Bruria_szerk_A_sziv_kutyaja_Lanyok_es_apak_antologiaja&id=97984&tabname=konyv&type=22

 

DZSUNGEL A SZÍVBEN

 

http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Forgacs_Zsuzsa_Bruria_szerk_Dzsungel_a_szivben_Lanyok_es_anyak_antologiaja&id=97982&trackingCode=RELATED&tabname=konyv&type=22

 

1 komment

Címkék: kult kultúra irodalom farkasházi réka nők művészet antológia karafiáth orsolya forgács zsuzsa bruria a szív kutyája dzsungel a szívben

„MEGTANULTAM VELE NÉMÁN SZERETKEZNI ÉS NÉMÁN ÉLVEZNI, ami különleges élmény volt, mert egészen addig mindig bátorítóan szuszogtam a fiúk fülébe”

2012.06.05. 20:27 oázis

 

„de most némának kellett lennem, olyan némának, mint az Északi tenger legmélye, és ez a teljes némaság csak fokozta a kéjt.” – részlet András Hanna Alexej című írásából, mely megjelent az Kitakart Psyché sorozatban: Szomjas oázis - antológia a női testről -  Éjszakai állatkert  - antólógia a női szexualitásról - Dzsungel a szívben - lányok és anyák antológiája - A szív kutyája - lányok és apák antológiája...

fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749

 

 

„Hihetetlenül, elképzelhetetlenül gyöngéd és bársonyos kezei voltak. A két keze, mit mondjak erről, amellyel a bankban a pénzt számolta egy utcai bűvész gyorsaságával, a másodperc töredékrésze alatt küldött újabb és újabb impulzusokat testem legkülönbözőbb égtájai felé. És ismertek a kezei, jobban ismerték a testemet, mint a tükröm, vagy az anyám. (…)

Egyébként úgy kezelt, legalábbis szóban, mintha fizetett

1 komment

Címkék: könyv kult kultúra test éjszakai pénz állatkert művészet kéz női szomjas néma szeretkezés oázis kéj simogatás gyöngédség forgács zsuzsa bruria

"SIETVE ELFELEDKEZNI ÉLETEM LEGIDEÁLISABB KALANDJÁRÓL" - Rapai Ágnes

2012.06.05. 20:25 oázis

 

„Felpattanok, ő értetlenül utánam bámul. Átviharzom a lakáson, lerohanok a lépcsőn, és csak arra gondolok, hogy odakint végre friss levegőt vehetek, s akkor talán nem dobom ki a taccsot, s talán megfeledkezhetek életem legideálisabb kalandjáról.”

 
- részlet  Rapai Ágnes Ideális Kaland című szövegéből, mely megjelent a Kitakart Psyché sorozatban, melynek első két kötete a Szomjas oázis és Éjszakai állatkert a női testről és szexualitásról szól.
 
 
fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749 
 
„az ajtó mögött ül az anyja, és köti neki a pulóvert, nehogy télen megfázzon ebben a hideg országban. A férfi végig a szemembe néz, mintha a tekintetével is meg akarna erőszakolni. Ilyennel még nem találkoztam, csak néz, néz azzal a fekete

6 komment

Címkék: kult irodalom art test művészet női kaland ideális szomjas oázis rapai ágnes éjszakai állatkert forgács zsuzsa bruria

"TÁBORNOK ANYÁM ÚTJA A PARADICSOMBA"

2012.05.30. 18:03 oázis

 
 
"Három anyát vettem magamnak. Az első olyan, mintha földönkívüli volna, meg van jelölve a fülén. A fülcimpáján jól kivehető az apró lyuk, amelyről nem lehet tudni, mire való. A házban lakó nőket figyeltem, úgy négyéves koromban, vajon akad-e az én anyámhoz hasonló fülű, de egyetlen egyet sem találtam közöttük."
 
- Részletek Rapai Ágnes Csillageső című művéből, mely a Dzsungel a szívben című antológiában jelent meg lányok és anyák kapcsolatáról.
 

tábornok anyám útja a paradicsomba rapai történethez

Első anyámtól mindenki tart egy kicsit. A titokzatossága nem vonzza az embereket, inkább úgy néznek rá, mintha valóban egy különös bolygóról pottyantották volna ide. Mikor megkérdezik, mi a neve, elgondolkodik. Ha a rokonairól próbálna valaki érdeklődni, másfelé fordítaná a beszélgetést. Persze ilyen helyzetbe ő nemigen kerülhet, mivel jóval okosabb a többieknél. Az óvatlan betolakodót, még mielőtt kényelmesen elhelyezkedne első anyám birodalmában, kedvességével azonnal leszereli.

Ennek az anyámnak gyönyörű kreol bőre van. Ez is megkülönbözteti a többi földi halandótól. A keze finom, nincs hagymaszaga, mint a házban lakó többi asszonynak, hanem valami földöntúli illat lengi be az egész testét. Szürke szoknyában és makulátlan fehér blúzban jár a szerkesztőségbe. Van, aki gyárba jár, van, aki boltba vagy iskolába, ezeket a szavakat értem. A szerkesztőséget azonban nem tudom elképzelni. Majdnem olyan ijesztően hangzik, mint az agronómus. Egyik szomszéd fiú a minap azt mondta, hogy megjött a keresztapja faluról, aki agronómus.


Első anyám arra is képes, amire még az Isten sem, meg tudja változtatni a múltat. Erre a képességére persze csak jóval később, kamasz koromban csodálkozhattam rá.


Mindig röstelltem magam első anyám előtt, mivelhogy jóval többet feltételezett rólam, mint ami valójában vagyok. Tízéves koromban kinyitottam a retiküljét, és elröhögtem magam, amikor a személyi igazolványából megtudtam, milyen érdekes neve volt az anyukájának. Első anyám kitépte a kezemből a személyijét, kreol arca hirtelen mélyvörössé vált, eszeveszettül kapkodni kezdte a levegőt, mint akinek asztmás rohama van, és csak annyit bírt kinyögni, nehogy még egyszer belenyúlj a táskámba, megértetted? Aztán berohant a fürdőszobába, magára zárta az ajtót, elkezdte csorgatni a kádba a vizet, s csak fél óra múlva jött elő a személyijével. Én meg szégyelltem magam amiatt, hogy semmit sem értek a viselkedéséből, pedig valami titokra biztos rá kellett volna jönnöm, ha én is olyan okos  vagyok, mint ő.
 
 


Első anyám egyetlen mondattal megváltoztatta a múltat tizenöt éves koromban, amikor elmesélte, hogy amit a családjáról és magáról addig mondott, nem igaz. Voltaképpen nem is lepődtem meg, első anyám akkor már nem tudott meglepetést okozni, hiszen attól a pillanattól, hogy szert tettem rá, sejtettem, hogy valami nincs rendben körülötte. Semmi nem bizonyította azt, hogy a születésem előtt is létezett. Mintha direkt nekem gyártották volna. Egyetlen rokona sem látogatott meg minket, semmilyen gyerekkori tárgy, játék, ruha, levél vagy fénykép nem tanúskodott arról, hogy első anyám a Föld nevű bolygón született.

Bárki bármit is tesz a családban, valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy második anyám akaratának engedelmeskedünk. Ezen én persze egyáltalán nem csodálkozom, hiszen második anyámat kimondottan azért szereztem be, mert azzal reklámozták, hogy ez a különleges anyapéldány minden tehertől megszabadítja az embert. Látszólag semmi ok-okozati összefüggést nem lehet felfedezni a családtagok mozgása és az ő akarata között, nincs az a műszer, amellyel ez a dolog kimutatható volna, azonban a szívünk mélyén jól tudjuk, hogy minden egyes mozdulatunkat második anyám határozza meg.
(...)


Harmadik anyámat azért szereztem be, mert megsajnáltam. Ez a példány örökké beteg. Így van elkönyvelve. Talán azért, mert amikor hazajött a koncentrációs táborból, ki kellett húzni majdnem mindegyik fogát. Igaz, a két szülésen kívül egyetlen alkalommal sem kellett kórházba mennie, mégis gondoskodásra szorul. (...)

Egy alkalommal bejelentette, hogy biztos nyelvrákja van. Alig tudott beszélni. Gyorsan telefonáltam a háziorvosnak, hogy sürgősen jöjjön ki, mert anyukám nagyon beteg. A háziorvos tíz perc múlva megvizsgálta harmadik anyámat, megnyugtatta azzal, hogy biztos csak beleharapott a nyelvébe, felírt valami fertőtlenítő oldatot. Kikísértem a háziorvost a kapuig, adtam neki ötezer forintot, és kicsit elcsodálkoztam, amikor odavetette nekem, bárcsak olyan egészséges lennék, mint az anyukája!
(...)
 
 

 
Három anyám folyton vitatkozik egymással. Tábornok anyám ráripakodik első anyámra, amikor úgy látja, hogy szükséges. Első anyám majdnem minden éjjel kiabál álmában, ráadásul németül, pedig nappal egyetlen német szó sem jut eszébe. Második anyám ilyenkor felrázza álmából, és figyelmezteti arra, hogy vége van a háborúnak, nincs mitől tartania, nyugodjon végre meg. Tábornok anyám harmadik anyámat is kiosztja, amikor megunja a panaszáradatát. Nagyon egyszerű módszert alkalmaz, csak egyetlen mondatot kell mondania ahhoz, hogy elhallgattassa. Volt idő, mikor azt gondoltad, hogy a nyers krumplinál nincs finomabb! Harmadik anyám elkomorul, azután elmosolyodik, kimegy a konyhába, a rozsos kenyérre vajat ken, megmos egy szép nagy paradicsomot, és élvezettel beleharap."  -

- Részletek Rapai Ágnes Csillageső című művéből, mely a Dzsungel a szívben című antológiában jelent meg lányok és anyák kapcsolatáról.



Mit mondtak a Szomjas oázisról ők hatan?
Kepes, Makk, Vekerdy, Csányi, Hajós, "Esterházy"


Vissza a Szomjas oázisba!


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az Éjszakai állatkert szerzői és tartalomjegyzéke:




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Részletek olvashatóak az antológiákból itt:

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szív kutyája tartalomjegyzéke:

 

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/03/26/a_sziv_kutyaja_tartalomjegyzeke_1

 

Dzsungel a szívben tartalomjegyzéke:

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2010/10/16/a_dzsungel_a_szivben_tartalomjegyzeke

 

"GYÖNYÖRŰ MELLEM VAN, HÍRES IS VAGYOK RÓLA"

- Babarczy Eszter

http://mindenamino.blog.hu/2011/06/22/gyonyoru_mellem_van_hires_is_vagyok_rola_babarczy_eszter


"NAGY VONALAKBAN A NŐI SZEXUALITÁSRÓL"

- Tóth Krisztina

Az antológiák hozzáférhetőek itt:

www.alexandra.hu

 

Az antológiák anyaszerkesztője:

Forgács Zsuzsa Bruria



1 komment

"SZÓLJON, HA NAGYON FÁJ" – suttogta, és én csukott szemmel nyöszörögtem neki vissza.

2012.05.25. 09:36 oázis


"Megszánt, és megengedte, hogy egy kicsit mégiscsak harapdáljam, mert a fogminta a szokásosnál is lassabban száradt. Persze csak aprókat, de ő végig nevetett, és én tudtam, hogy nagyon jól haraptam rá az ujjára.”

 

- részlet Hidas Judit A fogorvosom, című szövegéből, mely megjelent a Kitakart Psyché sorozatban. A sorozat első két kötete a Szomjas oázis és az Éjszakai állatkert, a női testről, illetve szexualitásról szól.

 

 

 fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749 

 

 

„Viszont a keze. Hát azt el nem lehet mondani! Ahogy húzta a fogam. Finoman, gyengéden, szinte az ínyemet simogatva. Mondjuk kissé zavarban voltam, amikor először kellett kinyitnom a számat. Ott előtte. Mégiscsak kínos, amikor az ember csak így megmutatja, ami hát, nem éppen a leggusztusosabb. De aztán már jött is a tűszúrás. Akár egy apró, gyengéd kis harapás. Nem fájt, inkább csak libabőrös lett tőle a hátam. A fogó szinte belesimult a számba. Előtte persze mondta, hogy nem biztos, hogy könnyű lesz, lehet, hogy vésni is kell, és én ettől eléggé megijedtem, de hát nem vagyok én olyan, hogy ezt kimutassam, így hát csak ültem ott a kitátott szájammal. „Szóljon, ha nagyon fáj” – suttogta, és én csukott szemmel nyöszörögtem neki vissza. De aztán csak egyet-kettőt csavart rajta, és kikapta. És hát akkor, ezzel a sikerrel kezdődött el minden.” (…)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„de már következett is az újabb művelet, ami előtt ismét a fülembe suttogta, hogy szóljak, ha csikis lenne, és már vette is elő azt a szerszámot, és

Szólj hozzá!

Címkék: kult kultúra irodalom art test éjszakai állatkert művészet női harapás fogorvos szomjas antológia oázis forgács zsuzsa bruria hidas judit

"SZÉTFESZÍTEM AZT A CSÓKOS, SZÉTTETOVÁLT SZÁJÁT" - Hidas Judit.

2012.05.25. 09:33 oázis

 "szétfeszítem azt a csókos, széttetovált száját." - Hidas Judit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749 

 

„befekszem mellé az ágyba (az utóbbi időben együtt alszunk a franciaágyon), de a lélegzetvételéből tudom, hogy még ébren van. A kezemmel kutatni kezdek utána, és hamarosan bele is akadok a karjába. Összerándul az érintésemtől, ahogy simogatni kezdem. Először az arcát, aztán
egyre lejjebb. Ellöki magától a kezemet, de én nem hagyom magam. Benyúlok a hóna alá, és húzni kezdem az ölembe. Megfeszíti magát, mint egy kisgyerek, és kapálózni kezd. De én erősen tartom, a karját egy kicsit hátrafeszítem. Egyet-kettőt rándul még a teste, de aztán megadóan elernyed. A fejét még mindig nem fordítja felém, de én megmarkolom az állkapcsát és szétfeszítem azt a csókos, szarrá tetovált száját.

            „Óh hát valóban nem akartad érezni, ízlelni a kedvencemet, a világon a legfinomabbat” – mondom neki, majd bele tuszkolom és lenyomom a szűk kis torkán a maradék avokádót.” 

 

- részlet Hidas Judit Avokádó című írásából, meg megjelent a Kitakart Psyché sorozatban. A sorozat első két kötete a Szomjas oázis és Éjszakai állatkert a női testről és szexualitásról szól.

 

fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749

  

Mit mondtak a Szomjas oázisról ők hatan?

 

Kepes, Makk, Vekerdy, Csányi, Hajós, "Esterházy"

 

http://szomjasoazis.blog.hu/2009/08/06/mit_mondtak_a_szomjas_oazisrol

 

Vissza a Szomjas oázisba!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

az Éjszakai állatkert szerzői és tartalomjegyzéke:

http://szomjasoazis.blog.hu/2007/06/16/ejszakai_allatkert_antologia_a_noi_szexualitasrol_a_kitakart_psyche_sorozat_elso_kotete_1

Ha hozzá akarsz jutni a könyvhöz:

http://www.alexandra.hu  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a Szomjas oázis tartalomjegyzéke:
 

http://szomjasoazis.blog.hu/2007/07/19/a_szomjas_oazis_tartalomjegyzeke

 

A szerzők bemutatkoznak képben és szövegben itt: 

 http://a-szomjas-oazis-szerzoi-bemutatkoznak.blog.hu/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"GYÖNYÖRŰ MELLEM VAN, HÍRES IS VAGYOK RÓLA"

- Babarczy Eszter

http://mindenamino.blog.hu/2011/06/22/gyonyoru_mellem_van_hires_is_vagyok_rola_babarczy_eszter

 

"NAGY VONALAKBAN A NŐI SZEXUALITÁSRÓL"

- Tóth Krisztina

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/27/mit_csinal_toth_krisztina_a_magas_labdaval_kerdezi_brr

 


 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HAJÓS ANDRÁS FELTÁMADT! GYŐZTEK A DEFIBRILLÁTOROK!

 

http://mindenamino.blog.hu/2011/06/24/hajos_andras_feltamadt_gyoztek_a_defibrillatorok_1

 

ANYÁDNAK RENDÜLETLENÜL!

 

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/01/anyadnak_renduletlenul

 

 

 

Az antológiák hozzáférhető itt:

www.alexandra.hu

 

az antológiák anyaszerkesztője:

Forgács Zsuzsa Bruria

 

alkohol ajánló állat állatok állatvédelem álmok álom álomvilág art autó baba mama balaton bank barátok barátság bicikli biznisz blog boldogság bor budapest buli bulvár busz csajok család dal dalszöveg depresszió design diéta divat dvd edzés egészség egészséges életmód egyetem éjszaka élet életem életem nem mindennapjai életérzés életképek életmód életünkélet életmód ezotéria élet gondolat ébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény élmény élmény beszámolók élmények ember én énblogépítészet építkezés érdekes érdekesség erotika érzéseim érzések esküvő étel ételek étterem ezotéria falusi turizmus fantasyférfi film filozófia foci fogyás fogyókúra fotoblog fotóblog fotók fotózás főzés game games gasztró gasztro gasztronómia gondolat gondolataim gondolatébresztő gondolatok grafika gyerek halál ház házasság hírek hit hitel hobbi hülyeség humor informatika ingatlan ingyen internet írás írások irodalom iskola isten japán játék játékok jog kaja kaland kép képek képregény   kert kommunikáció koncert konyha könyv konzol környezetvédelem közélet közlekedés közösség kreatív kritika külföld kult kultúra kutya lakberendezés lélek letöltés life linux london magyar magyarország manga marketing médiameg mondás meleg mese metal minden mindennapok mobil motor mozi music művészet napló novella nyelv oktatásonline marketing önmegvalósítás őszinte őszinteség ötletek otthon párkapcsolat party pasik pc pénz photo pina poén póker pop pornó pszichológia rádió rajz recept receptek regény reklám repülés retro rock

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása