"Mert anyám hatvanéves feneke és lábai még mindig szépek voltak. Anyám eleinte nem vette komolyan az őt ostromló fiatal férfit, de mire a hurrikánszezon esői elmosták a betűket, mégis megnyitott neki mindent, amit csak lehetett."

- részletek Bihari Ágnes A vágy el nem érhető tárgya című szövegből, mely megjelent a Dzsungel a szívben kötetben, lányok és anyák kapcsolatáról...

"Mert anyám hatvanéves feneke és lábai még mindig szépek voltak. Erősen göndör haját hétköznapokon többnyire egy színes, háromszögletű kendő alatt tartotta, és csak különleges alkalmakkor húzatta ki simára. A fodrászolás után néhány napig idegenül konzervatív, belőtt frizura lengte körül az arcát. De szerinte így volt szép. A fürdőben, a tégelyek között is a különféle hajpuhító krémekből halmozta fel a legtöbbet. A körmeit, mint sok kubai nő, hosszúra növesztve és lakkozva hordta, szép formájú kezeivel pedig nőiesen gesztikulált. Ráncos és kissé lógó hasa közepén, a nagy mellek alatt drámaian hosszú és széles forradás futott észak-dél irányba – az évekkel ezelőtti nőgyógyászati műtét maradványa. Bár sosem volt a szó hagyományos értelmében szép, egész lényéből áradt valami természetes és vonzó női erő. Tényleg nem értettem, hogy lehet az, hogy ebben a felfokozott szexualitású városban olyan ritkán ért hozzá férfi. (...)

Az volt a menetrend, hogy hetekig őrlődött és leskelődött, aztán egyszer csak nem bírta tovább, és amikor Alberto épp kinn volt az alsó teraszon a galambjainál, kiment ő is a saját erkélyére, körülnézett, és lepisszegett neki. Amikor a madaraival foglalkozó szomszéd felnézett, akkor gyors kézjelekkel hívta fel magához a negyedikre. Nem volt veszélytelen manőver, egy havannai társasházban észrevétlenül házasságot törni szinte lehetetlen. Az alacsonyabb épületszárny feletti galambdúcos tetőteraszra amúgy is több ablak és erkély néz a zegzugos háztömbből. A férfi mindenesetre az ujjaival jelezte lentről, hogy melyik nap és hány órakor tudná meglátogatni, azaz mikor lesz házon kívül a felesége.

Aztán többnyire nem jött.

fotó: Bihari Ágnes

Open your heart! – a galambketrecek közötti kövezeten már alig volt olvasható a felirat, amit Alberto fehér festékkel még múlt ősszel festett fel anyámnak, akit akkor már hónapok óta meg akart szerezni. Anyám eleinte nem vette komolyan az őt ostromló fiatal férfit, de mire a hurrikánszezon esői elmosták a betűket, mégis megnyitott neki mindent, amit csak lehetett. Pár hónapos liezon után azonban teljesen megváltoztak az érzelmi erőviszonyok: a szenvedélyét máskülönben nagy fegyelemmel kordában tartó hatvanas asszony minden gondolata a nála húsz évvel fiatalabb hobbi-galambász körül forgott, aki viszont jó, ha hetente egyszer küldött neki a lenti teraszról egy pillantást, ami anyámat napokra boldoggá és reménykedővé tette. De ilyen alkalmak, mint ez a mai, nagyon ritkán adódtak. Az elmúlt hónapokban, mióta nála laktam, talán ha kétszer előfordult. Mindkettőt részletesen elmesélte, hiszen nem a lányaként, hanem a barátnőjeként kezelt." (...)

fotó: Bihari Ágnes

"Kis szünet. Közben képek futnak át a fejemen egy szélviharban megrendezett temetésről. „Nagyanyád halála után nem tudtam visszatérni a normális világba. Ültem a lakásban, nem jártam el sehová, úgy éreztem, hogy befejeződött az életem. Egy idő múlva aztán elmentem a babalaóhoz, hogy adjon tanácsot. Többek között azt mondta, hogy tárjam ki az összes ablakot a lakásban, és hagyjam úgy egy darabig. Hazajöttem és kinyitottam a zsalugátereket, amik már évek óta be voltak húzva. Na és akkor köszönt fel Alberto először a lenti teraszról.”

"Szívszorító, ugyanakkor biztató is volt azt látni, hogy hiába lesz egy nő hatvanéves, ugyanolyan hevesek és egyszerűek a vágyai, mint évtizedekkel korábban. Néha egy kicsit zavaró is volt, hogy úgy viselkedik, mint egy kamaszlány az iskolai nagyszünetben. „Láttad? Hogy nézett ki? Helyes volt? És szerinted én tetszek neki?”

A terasz, a galambok, a lopott pillantások, a megbeszélt és sorozatban elmaradó légyottok – ezek adtak érzelmi keretet a mindennapjainak.

Mellesleg ez ügyben én sem álltam sokkal jobban. Én is egyedül voltam, nekem is folyamatosan robbanás közeli állapotban voltak a hormonjaim, és mióta megérkeztem Kubába, nekem is szinte kizárólag sokkal fiatalabb fiúkkal voltak kapcsolataim. És én sem kezeltem mindig jól a helyzetet. Jó volt, hogy van egy anyaszerű meglett asszony a közelemben, aki nem rémüldözik és nem értetlenkedik rajtam, hanem azt mondja: Disfruta! Como no! „Élvezd! Mért ne?”

- részletek Bihari Ágnes A vágy el nem érhető tárgya című szövegből, mely megjelent a Dzsungel a szívben kötetben, lányok és anyák kapcsolatáról...

ANYÁDNAK RENDÜLETLENÜL

http://mindenamino.blog.hu/2011/11/14/anyadnak_renduletlenul

Miről szól a Dzsungel a szívben és

A szív kutyája?

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2010/10/25/mirol_szol_a_dzsungel_a_szivben_es_a_sziv_kutyaja_3