részlet
Forgách András 12 NŐ VOLTAM
című könyv Z. fejezetéből
Sergei Vinogradov, Igraet -1914
Inci persze túl sokat ivott azon az estén, kiment hányni, és aztán egyszer csak szürke arccal elaludt, Z. vállára hajtva a fejét. Addigra már gyertyákat gyújtottunk, nem tudom, kinek az ötlete volt, valami zenét is föltettünk, és Z. arról kezdett nekem beszélni, hogy elmegy Indonéziába, mert kapott egy egészen különleges ajánlatot, egy hegyi faluban fog dolgozni, távol a civilizációtól, és már el is kezdte a hegymászó-tanfolyamot, csoportokat fog vezetni, egyszerűen nem tudott ellenállni annak, hogy megint valami újba ne fogjon. Melléültem a kanapéra, Inci feje lecsúszott Z. válláról, hátrahanyatlott, Z. pedig előbb felállt, gondosan lefektette és betakargatta Incit, aztán visszaült a kanapéra és felém fordult, kicsit párás, domború szemekkel, mint aki minden figyelmét nekem akarja szentelni. De én nem megyek veled Indonéziába, mondtam neki váratlanul, amire Z. döbbent arckifejezést vágott. Ezt akartam. Tudom, hogy csak miattam jársz ide már 7 éve, tudom, hogy abban a pillanatban, ott a kapuban, amikor megkérdezted tőlem, hogy merre van a 14/c, belém szerettél, folytattam, rezzenéstelenül. Z. hallgatott, fürkészően nézett az összehúzott ibolyakék szemével, szinte megsajnáltam. Nincs igazam?
Nem válaszolt, csak lassan felém hajolt, megcsapott az enyhe szájszaga, elvégre húsz évvel öregebb volt nálam, reszketni kezdett az ajka, és én, ebben a kíméletlenül lassú pillanatban éreztem ahogyan zsibongani kezd a testem, a testemben valami fájdalmasan áramlani kezd. Z. tulajdonképpen várt valamire, azoknak a férfiaknak a magabiztosságával, akik ellenállhatatlannak hiszik magukat. A jobb keze még mindig Inci combján nyugodott, mintegy megtámaszkodott Inci testén, és én, abban a szent pillanatban tudtam, hogy csak azért hatolt át anyámon és a belőle sarjadt két nővéremen, csak azért az egyért, hogy egyszer elérjen az én sovány nyakamig, kicsit szétálló melleimhez, és a hasamhoz, és a combomhoz, és a számhoz. Z. egészen közel járt már hozzá, hogy megcsókoljon, és tudtam, hogy ha ez megtörténik, márpedig meg kell történnie, akkor bármi megtörténhet, és minden meg is történt velem, abban szent pillanatban, az egész életem megtörtént, kár lett volna elrontani. Reszkettem a boldogságtól.
De kitértem Z. csókja elől. Egy hang nélkül fölkeltem a kanapéról, bementem a szobámba, egy hátizsákba bedobtam pár holmit, aztán vissza se néztem rá, ehelyett csöndben kiléptem a lépcsőházba, és köszönés nélkül behúztam magam után az ajtót.
12 NŐ VOLTAM
Egy – aki egy eszkimóhoz megy feleségül…
Kettő - aki az űrben akart csókolódzni...
Három - akit legjobb barátnője meggyilkolásával vádolnak…
Négy – aki a Budapest–Párizs járaton lefogy 25 kilót…
Öt – aki bemártja, akit legjobban szeret…
Hat – aki újra találkozik 12 élettel korábbi karmikus szerelmével…
Hét – aki tud nemet mondani…
Nyolc – aki egy orosz bankárba zúg bele Szentpéterváron
Kilenc – aki egy hétig állt mozdulatlanul tütüben…
Tíz – akinek rendőr volt az apja…
Tizenegy – akinek négy anyja volt, de egyik se vallja be melyikük szülte…
Tizenkettő – aki egy széthasított fejű férfit szeretett…
Utolsó kommentek