JÓZSEF ATTILA születésnapjára...
élvezetes olvasást kíván,
SZOMJAS OÁZIS
alias Bruria Zsuzsa
Miklya Anna
Nehéz tavasz
(részlet)
Azt álmodtam, hogy felébredek,
megkóstolom a remegő cseppeket a hátadon,
nem tudom eldönteni, hogy
izzadtság, olvadt hólé vagy tengervíz,
azt álmodtam, hogy mégsem hagylak el,
azt álmodtam, hogy mégis fáj.
Amelyben az új évet köszönti
(részlet)
Mióta a pénzünk elfogyott,
durva vagy az ágyban,
nem szeretem,
de meg tudlak érteni.
Fürdés után, még
gőzölgő testtel, kiállsz a kertbe.
Megmosakszol a friss hóban,
majd az almafa tövében
könnyítesz magadon.
Kitakarózva fekszem.
Ez a sápadt hideg szoborrá
dermeszti a mellemet.
Rapai Ágnes
Halhatatlanság
Nem halhat meg a költő,
amikor cirkuszba viszi a gyerekeit,
amikor kiveszi a mélyhűtőből a disznócombot,
amikor a vécén ül,
amikor prosztataszűrésen vesz részt,
amikor a hasát sütteti a telkén,
amikor képregényt olvas,
amikor délutáni sorozatot néz,
satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Nem halhat meg a költő.
Leépítő líra
Mikor nem volt jó a kedvem,
A szomorúságot öleltem magamhoz.
Akkor jó lett.
Mikor nem volt pénzem,
A szegénységemmel kérkedtem.
Akkor jó lett.
Mikor nem volt szeretőm,
A magány karjaiba vetettem magam.
Akkor jó lett.
Mikor áthúzták a szándékaimat,
Könnyű szívvel lemondtam róluk.
Akkor jó lett.
Mikor meghaltam,
Akkor kezdtem élni.
Akkor jó lett.
A vég kezdete
Megérkezel egy idegen városba,
sajnos.
Végigmész az idegen utcákon,
sajnos.
Megérkezel egy idegen szállásra,
sajnos.
Végigfekszel az idegen ágyon,
sajnos.
Fogat mosol egy idegen fürdőben,
sajnos.
Ideges vagy az idegen csaptól,
sajnos.
Felháborít egy idegen szappan,
sajnos.
Kicsomagolsz az idegen szobában,
sajnos.
Bekapcsolod az idegen tévét,
sajnos.
Végigfekszel az idegen ágyon,
sajnos.
Aludni akarsz, de nem tudsz elaludni,
sajnos.
Mesterházi Mónika
ERROR
Rosszul láttad, na, évedés volt, réfa.
Hol volna két ábor, hamis abuk,
ez nem az őrültek anyája itt,
nincs hasadt udatú értelmiség,
sőt, étje van az értelmes beszédnek,
az örvényeket józanul betartják,
amiként az ízparancsolatot,
az űzzel nem játszanak, semmi vész,
semmi lapdázás nincs emberfejekkel.
Hiszen ez itt a szellemek világa.
Az ürelem és olerancia
hona – magadra ismersz? – a hazád,
hol az ettvágyat ehetség segíti,
nem hangyaész és emberszorgalom,
ez, ahol mindig is élni akartál,
nem beszélve arról, hogy halni is.
Hát nyugodj meg, évedtél, előfordul,
felírva áll a rettentő anulság,
olvasd roppant hibaüzenetét.
Kiss Judit Ágnes
„minden házasság támasza, talpköve
a vécépapír“ - mondta anyám mindig
s családunk gyakran viharos egén
folyton azt a felhőt lestem én,
attól rettegtem kisgyerekként,
hogy elfogy a papír, s ekként
szeretetből is annyi marad bennünk,
amivel ki se törölhetjük:
a kartonhenger - értsd, a közös lakás,
adósság, nyaralás vagy valami más -
s bár néha lett volna mit megtorolni,
mindig maradt otthon egy-egy rolni.
ma, míg a saját házasságomat őrzöm,
akár luxusszálló, akár börtön,
még mindig folyton azt számolgatom,
van-e elég papír a polcokon,
s onnan tudom, hogy valami baj van,
ha nyolc-tíz tekercs áll a szekrényaljban.
bár megnyugszom, ez nem olyan kevés,
újabbat venni űz a rettegés.
(anyám intése angyalként lebeg
vécépapírszárnyon a fejem felett.)
Tóth Krisztina
Letölthető csengőhangok
I.
Ez a világ egy mélygarázs,
sose tudod, hogy merre állsz.
Az első óra ingyenes,
utána fizetsz. Így megy ez.
II.
Kiraktalak a szívemben a képernyőre,
és az össze ikonom eltűnt tőle.
Nézlek egymagam – közben vívódom.
Légy a jelszavam! Légy a PIN-kódom!
III.
Megvan az, amit szednék,
csak az adagolást nem értem.
Kockázatok és mellék-
hatások a tekintetében.
IV.
Ez a világ egy huzatos metró.
Befelé sem jó, kifelé sem jó.
Nézd, a sok utas milyen árva!
Gyere, lépjünk a biztonsági sávra.
V.
Ma utoljára még lehet,
másik halált vagy életet,
vétkeket, átkot, étkeket:
váltani földi bérletet.
VI.
Ez a világ egy szerelőakna,
olajos rongy az egek alja.
Csillagcsavart húzgálni úgy jó,
ha jut minékünk csavarhúzó.
VII.
Azt hitted, jár egy utolsó hitel,
hogy ami késik, mégse múlik el.
Azt hitted, nem lesz tartozás: de lett.
Miért nincs az égi billentyűn delete?
VIII.
Ez a világ egy nyitott blende.
Integetünk a végtelenbe,
amíg az arcok be nem égnek.
Hol hívják elő ezt a képet?
IX.
Hol van, ahonnan látni bármit?
Testünkön át az űr világít.
Keresgéljük, hogy hol van Isten:
kontrasztanyag az ereinkben.
X.
Tedd a kezed fenekemre,
mintha kezed kezem lenne!
Hadd szabadjon egyszer hinnem,
hogy elmegyünk hazább innen.
És végül egy
egy éjszakás, futó kalandor, imposztor költő/nő verse:
Bruria Zsuzsa
Egy kivájt, üres és eldobott tök vagyok
Itt ülök a vasszeren a Vérmezőn,
a megrontott tavasz
dögmelege hívatlan hóhérként
rám telepszik,
szoktatom szívemet a múlthoz,
jobb ha tudod, nekem ez most
roppant nehéz,
ráadásul nem vagyok költő,
ezért csak a költészet maga érdekel,
saját magam, mint botcsinálta,
kisiklott torkú énekes,
egyáltalán nem tartok igényt a véleményemre
a felböfögött kartotékokról
Utolsó kommentek