"John Lennon megölésének éjszakáján nem voltam képes elfújni a gyertyát elalvás előtt, az meg féloldalasan megolvadt, és lebukfencezett a polcról. Füstszagra ébredtem, na meg arra, hogy lángokban áll a bőröndöm, minden, Magyarországról elszármazott holmimmal egyetemben. Sikoltozó, eszeveszetten kalapáló szívvel agyabugyáltam a tüzet, míg sikerült teljesen agyon nem csapnom, és a soha meg nem tapasztalt, leplombált vaksötét ránk nem borult, mintha kioltották volna a szemünk világát, akár az orosz kőfaragókét a Rubljov-filmben." - Forgács Zsuzsa Bruria története

Én istenem, Jóistenem, lecsukódik már a szemem - Rutkai Bori festménye

"Bajban voltam, nagy bajban. Bori külön lakásban akart lakni, de egy ágyban akart aludni velem éjszakánként, mert így szokta meg gyerekkorában a három tesójával az egy helyiséges konyhalakásban, amiben született és felnőtt Szombathelyen. Ő attól tudta magát biztonságban érezni, ha a nagy behemót testembe fúrhatta magát éjszakánként, ahogy annyi éven át a nővérébe és öccsébe bújt. Én viszont egy lakásban akartam lakni, mert nekem meg a lelkére volt szükségem, a finom, mindentudó kisugárzására, de külön ágyban szerettem volna aludni, hogy kedvemre vergődhessek egyedül. Ő arra hivatkozott, hogy napközben neki szüksége van az intimitásra a festéshez, és ha én ott lábatlankodom a 28 négyzetméterünkön, akkor ő nem tudja elkészíteni élete értelmének és szerelmének, Kadhafinak a portrésorozatát, mely elmesélné a kis zöld könyves forradalmár-ezredes földre szállásának és hatalomra kerülésének hiteles történetét, ahogy Gábriel arkangyal kíséretében naponta megjelenik Bori fejében.

Dühösen bevágtam a paradicsomos húsgombócos tésztakonzervet, és szó nélkül elhúztam a 23. utcába a Squat színházba a Mr. Dead és Mrs. Free előadására, és amikor Halász Petya épp leugrott a katonai dzsipről, hogy betörjön a színpadra az utcáról a kirakatüvegen át, én durcásan az Eörsi Pisti fülébe súgtam, hogy kénytelen leszek a háromméteres kirakati óriáscsecsemő ölében aludni a meleg gyapjúpelenkája alatt aznap éjjel, mert… de a Pisti ezen a ponton lepisszegett, hogy egyet se aggódjak, amíg őt látom. És lőn, Pisti eltűnt, mint a kámfor, majd alig fél órával az előadás vége után újra felbukkant a frissen beszerzett piros kockás, steppelt takaróval a hóna alatt, amit az éjszaka is nyitva tartó Üdvhadseregnél vásárolt. Hát, ha valamihez értett a Pisti, az bizony a mézes, gyömbéres sült oldalas, a fokhagymás, mentás hordós szalonna, a ribizlis töpörtyűk, a füstölt marhaszegy, a pirított lenmagos libazsír, a gyulai kolbász, az aszalt szilvás marhanyelv, a disznókörmös disznósajt, eszméletvesztést okozó szilvapálinkák és lekvárok, Ginsberg, Kerouac, Majakovszkij és a meleg takarók. Ebben nem lehetett őt überelni.

Diadalmasan tértem haza Borihoz a pokróccal, aki erre savanyú képpel közölte, hogy eddig ugyan nem említette, de már napok óta vár rám egy kis luk a 181-es utcában, Manhattan túlsó felén, az északi csücsökben, ahol felszabadult számomra egy hely, egy óriási, Hudson-parti lakásban. Ám miközben telefonálni mentem a sarokra, a subway megállójához, hogy megbeszéljem az átköltözésem részleteit, Bori sem maradt rest, és betekerte magát a gyönyörű, vadonatúj piros kockás takarómba, majd alvást színlelt. Én persze csapkodtam, kiabáltam, dühöngtem, durcásan átkozódva bepakoltam a leégett bőröndömbe mindent, ami még megmaradt a vackaimból, de titokban, lelkem legmélyén nem tudtam nem csodálni Borit a gyönyörű kockás takarómba tekeredve, miként Hófehérke, Szűz Mária és az összes kisszentek. Igen, tudtam, hogy valójában nekem kellene megfestenem őt, ebben a gyönyörű takaróban, amint épp alvást színlel vagy azért, hogy mégse menjek el, és mellébújjak, és vele aludjak a takaró alatt, vagy azért, hogy elmenjek, de a takaró nélkül, és naponta visszajárjak ellenőrizni, hogy megvan-e még…"

katt a teljes szövegre itt:

http://magyarnarancs.hu/kultura/babilon-vizeinel-guggoltunk-es-sirtunk-83115