fotó: Szilágyi Lenke
Kapecz Zsuzsa
Pillantás a tengerre
Behunyom a szemem, mert a déli izzás már
a végsőkig kínoz. Odakint a nyílt vízen, a
látóhatár vonalán még éppen innen, áll egy hajó.
Tompa-kékben, magányosan. Mint a fájdalom,
mint a szüntelen menekülés, a sziklák éles peremét
elérő hullámtörés, a csillogásba merülő sötét, vak
kagylóhéj, a síkos iszap, a döglött halak sodródása,
a partnál a hullámok egymásba robbanása, mint az
utolsó pillantás a tengerre, és odébb a pálmafákra,
a katedrális kékbe olvadó tornyára, úgy legyen…
legyen elveszett és elvesztett minden. Lélegzet,
szívdobbanás. Legyen az utolsó. Amikor a hajó
elindul, hogy elhagyja Brazzaville-t, s a kalapomat
a vízbe dobom, és később majd megint megbánom,
gondolj rám. A tenger legyen az ágyunk, hol együtt
fekhetünk, örökös távolságban, hiába csípte a só
véresre a számat, akkor is az a víz ölel, mint téged.
Zárt szemhéjam mögött az izzás visszfénye. Lüktető
seb, azután holtomiglan-holtodiglan heg, mélyen a
bőrömbe égve, az a túl-messzi pont, a puha alkonyatban,
a hajó, amint elhagyja a szigetet. Elvégeztetett.
Kapecz Zsuzsa választott verse:
Ady Endre
Egyedül a tengerrel
Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba,
Elment, nem látom többé már soha,
Elment, nem látom többé már soha.
Egy virágot a pamlagon hagyott,
Megölelem az ócska pamlagot,
Megölelem az ócska pamlagot.
Parfümje szálldos csókosan körül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül.
Egy Fárosz lángol messze valahol,
Jöjj, édesem, lent a tenger dalol,
Jöjj édesem, lent a tenger dalol.
A daloló vad tengert hallgatom,
És álmodom az ócska pamlagon,
És álmodom az ócska pamlagon.
Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
Dalol a tenger és dalol a mult,
Dalol a tenger és dalol a mult.
Eros a Mennyben, Psyché a Pokolban – Szerelmesversest verseit és képeit közzéteszi:
Forgács Zsuzsa Bruria,
az est szerkesztő-rendezője
Mit mondtak a Szomjas oázisról ők heten?
Kapecz Zsuzsa választott verse:
Ady Endre
Egyedül a tengerrel
Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba,
Elment, nem látom többé már soha,
Elment, nem látom többé már soha.
Egy virágot a pamlagon hagyott,
Megölelem az ócska pamlagot,
Megölelem az ócska pamlagot.
Parfümje szálldos csókosan körül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül.
Egy Fárosz lángol messze valahol,
Jöjj, édesem, lent a tenger dalol,
Jöjj édesem, lent a tenger dalol.
A daloló vad tengert hallgatom,
És álmodom az ócska pamlagon,
És álmodom az ócska pamlagon.
Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
Dalol a tenger és dalol a mult,
Dalol a tenger és dalol a mult.
Eros a Mennyben, Psyché a Pokolban – Szerelmesversest verseit és képeit közzéteszi:
Forgács Zsuzsa Bruria,
az est szerkesztő-rendezője
Mit mondtak a Szomjas oázisról ők heten?
Kepes, Makk, Vekerdy, Bakács, Csányi, Hajós, "Esterházy"
http://szomjasoazis.blog.hu/2009/08/06/mit_mondtak_a_szomjas_oazisrol
Vissza a Szomjas oázisba!
Utolsó kommentek