"Gyere, gyere, medve koma,

Vár téged a nagy lakoma!

Itt a szívem, fogyaszd bátran.

Ízlik, ugye?"

- részletek Szemethy Orsolya

Virágcsokor egy sírra című írásából, mely megjelent a Dzsungel a szívben című antológiában a lányok és anyák kapcsolatáról.

fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749

Második álom.

február 7. Párizs

A metrón észrevettem, hogy mozog pár fogam.  Megijedtem, most vér fog folyni? Hazarohantam. A tükör előtt sikerült a mozgó fogakat fájdalommentesen kivenni. Anyukám segített. Aztán kérdezte, hogy látom-e, hogy ezek nem fogak, hanem tüskék, és van még több is belőlük, a szájpadlásomon. Cápafogak, vagy inkább őshüllő-fogak. Vizet ittam a csapból, de közben éreztem, hogy a fogak helyén a csont is kezd meglazulni. Még a homlokomból is lejött egy darab. Anyukám megölelt, és azt mondta: „Egyet se búsulj, kis sárkánygyíkom, minden rendben lesz!” pillanatragasztót hozott, hogy visszaragasszuk, mert így, homlok és szájpadlás nélkül mégsem rohangálhatok szégyenszemre a világban. Aztán azon kezdtünk gondolkozni, hogy van-e esetleg valaki, aki ezt rendesen meg tudná szerelni. Mondtam, hogy én ezzel nem szívesen megyek fogorvoshoz. De közben éreztem, hogy minden oké, mert végre megszabadultam a bennem lakozó őshüllőtől, az elemi agresszív énemtől.

Anyukám harmadik levele a Mennyországból.

„Drágám!

Gratulálok, hogy végre elvesztetted őshüllő-fogaidat. Ez a veszteség egy nagy ajándék neked. Tudod te is, milyen sok dologban akadályoztak.

Sok-sok puszi! Anyu”

Harmadik álom.

febr.8. Párizs

Osztálytalálkozó vidéken. Mindenkinek van már gyereke, kivéve engem meg a havernőmet. Mi segítünk nevelni meg csodálni az ő gyerekeiket. Mindnyájan rettentő büszkék a gyerekeikre, még akkor is, ha azok szörnyen rosszak.

Rohanunk vissza Pestre egy partira, a város legmagasabb házának tetejére. Jó a hangulat, cigánygyerekek fociznak az utcán. Anyukám, a nagyi meg én lifttel megyünk. Fater viszont nem rest, ő az esőcsatornán kúszva indul el fölfelé. Büszke vagyok rá! Nem kis teljesítmény, amit véghez visz.

Ötödik álom.

február 10. Párizs

A kiállításom megnyitója után felolvasó estet tartanak. Itt van anyukám, a legjobb barátnőm meg a pasija. A barátnőm mutatja nekem, hogy az átriumos terem üvegtetején egy nagy keselyű ül. A szörnyeteg lomhán csapkod a szárnyaival, és a karmaival csikorog, de rajtunk kívül senkinek sem tűnik fel. Anyukám és mindenki más továbbra is a felolvasóestet hallgatja. Szemmel tartom a rongybaba állagú keselyűt, aki egyre vadabbul csapkod a szárnyaival. Egy nagy agyagkengurura hasonlít. Szerintem nem tudja áttörni az üvegfalat – suttogom barátnőmnek.

fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749

Anyukám ötödik levele a Mennyországból.

„Drága Manócska!

Ami a nagy keselyűt illeti, ne aggódj. Tudom, nehéz elfelejteni a rémes dolgokat, és az sem vigasztal, hogy a megpróbáltatásaimnak vége, de jó lenne, ha megnyugodnál, és elhinnéd, hogy itt tényleg nagyon jól érzem magam.

Ölel, Anyukád”

Anyukám hatodik levele a Mennyországból.

„Orsikám!

A párizsi álmaidat összeraktam egy kis mappába, hogy körbeadhassam.  Mindenkinek nagyon tetszettek. Az én kedvencem az utcabálos álom, amikor apukád felkúszik az ereszcsatornán. Csak nagyon gyorsan írok, mert már késő van, és félek, hogy nem viszik el a levelet a mai postával, de nagyon meghatódtam a kiskutyacsontvázas álmodtól. Még sírtam is. Simike szerintem megérezte, hogy róla álmodtál, mert nagyon szagolgatta a borítékot, és hangosan ugatott egész délután. Ha láttad volna! Most megyünk az ebbel, és feladjuk neked ezt a levelet a postára. Ez lesz a ma esti séta!

Vigyázz magadra! Anyu”

fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749

Hetedik, nyolcadik, kilencedik álom.

2009, február 13. Párizs

Lomtalanítunk a nagyival, méghozzá egy másik öregasszony lakásában. Találunk egy állványra szerelt fényképezőgépet és fotózunk vele. Sajnos a gép mindig teljesen más képet csinál, mint amit szeretnénk. Lassan rájövünk, hogy valaki más szemszögéből készülnek a képek. Nem tudjuk kiéből. Végül ráhagyjuk a gépre, hogy úgy fotózzon, ahogy neki jólesik. Ezek lesznek a legjobb képek.

2009. február 14. Párizs

Exférjem közli, édesanyja nem is betegségben, hanem buszbalesetben halt meg. Mondom neki, hogy akkor biztos az enyém is. Szerintem mázli, hogy legalább az apák túlélték. Igyekszem ecsetelni ennek az előnyeit. „Viszont pech, hogy most meg velük kell törődni” – mondja exférjem agresszíven. Mielőtt válaszolhatnék, meglátom a nagyit, amint tökmagot eszik az erdélyi ház előtt a hidegben, mint egy kis veréb. Mondom neki, hogy menjen be, mert megfázik. Sértődötten jegyzi meg, azért ül kinn, mert nem foglalkozom vele.

fotó: Szilágyi Lenke  http://www.panoramio.com/user/1049749

2009. febr. 15. Párizs.

Álmomban a zsámbéki házban voltunk. Esett az eső. A plafon beázott egy helyen, anyukám azt mondta, ott kéne építeni a feljárót. Közben rájövünk, ez csak káprázat, mert valójában a régi lakásban vagyunk. Az ablakon betör a napfény, csillognak a régi fehér porcelánok, meg a haragoszöld növények. Annyira szép, hogy el sem hisszük.

Elindulunk kirándulni a Tátrába. Eltévedek, és egyedül kell tovább mennem lefelé a hegyről egy mély szurdokba, ahol óriási csillék robognak lefelé. Épp sikerül elugranom az egyik elől, bele egyenesen a sárba. Kifújom magam, és akkor veszem észre, hogy balról egy másik robog felém. Ez el is talál. Ájultan fekszem a földön, és tudom, hogy teljesen összetörtem magam. Meg sem tudok mozdulni. Ekkor medvék jönnek, és körülöttem szaglásznak, sertepertélnek. Az egyikük a karjába vesz, halkan dörmög, el akar altatni. Félálomban látom, hogy a másik meg kötszert, és gipszet hoz. Na, csak összeraknak! Megnyugszom, és lehunyom a szemem. Reggel, ébredés után egy ismeretlen orosz költő ül az ágyam szélén. Rémült arcomat látva megnyugtat, a medvék megérkezése a lehető legjobb hír, ők az én belső erőim, akikre mostantól bátran támaszkodhatok, akik mostantól vigyáznak rám. Búcsúzóul egyik friss művét ajánlja szerény figyelmembe, és ott nyomban el is szavalja:

Dal Medve-anyácskáról

Gyere, gyere, medve koma,

Vár téged a nagy lakoma!

Itt a szívem, fogyaszd bátran.

Ízlik, ugye?

Medve anyánk válaszol:

Fogd a neved, tegyed zsebre.

Legyél méltó! Látod?

Elpattan a béklyó!

Megszabadulsz most már tényleg.

Nem üvölt sarkadban az éjjel

Minden démona…

Hanem?

Hanem átölel, és betakar.

Megszeretget, nyalogat a homály

Puha bundás, erős karja, mert…

Medve Koma ezt  akarja!

"GYÖNYÖRŰ MELLEM VAN, HÍRES IS VAGYOK RÓLA"

- Babarczy Eszter

http://mindenamino.blog.hu/2011/06/22/gyonyoru_mellem_van_hires_is_vagyok_rola_babarczy_eszter

"NAGY VONALAKBAN A NŐI SZEXUALITÁSRÓL"

- Tóth Krisztina

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/27/mit_csinal_toth_krisztina_a_magas_labdaval_kerdezi_brr

ANYÁDNAK RENDÜLETLENÜL!

"JÖTT UTÁNAM MINT EGY SEBZETT BÖLÉNY"

http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/05/17/JOTT_UTANAM_MINT_EGY_SEBZETT_BOLENY/

A SZÍV KUTYÁJA TARTALOMJEGYZÉKE

http://mindenamino.blog.hu/2011/02/18/dzsungel_a_szivben_tartalomjegyzeke

DZSUNGEL A SZÍVBEN TARTALOMJEGYZÉKE

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/18/a_sziv_kutyaja_tartalomjegyzeke_2

HAJÓS ANDRÁS FELTÁMADT! GYŐZTEK A DEFIBRILLÁTOROK

http://mindenamino.blog.hu/2011/09/05/hajos_andras_feltamadt_gyoztek_a_defibrillatorok_1

A Szomjas oázis, Éjszakai állatkert, Dzsungel a szívben és

A szív kutyája anyaszerkesztője:

Forgács Zsuzsa Bruria 

A Szomjas oázis, Éjszakai állatkert, Dzsungel a szívben és

A szív kutyája kapható

http://www.alexandra.hu