részletek Gindert Mariska Klottgatyás angyal című szövegéből,
mely megjelent A szív kutyája című antológiában, a lányok és apák kapcsolatairól, a lányok szemszögéből.
Gálvölgyi János
Gindert Mariska
Klottgatyás angyal
Apám mindenhova klottgatyában szeretett járni. Egyszer például kerékpáron, meztélláb jött be az iskolaudvarra, mindenki megrökönyödésére, de én büszkén vágtam át a csúfolódó gyerekek hadán, mert nem győztem csodálni erőteljes, klottgatyás alakját, ő pedig gondtalanul nevetve az igazgatót kereste.
Még Liz Taylornak is klottgatyában hegedült a Garancsi-tó partján, amikor kellékesként kapákat, vasvillákat és statisztákat biztosított egy forgatáshoz, és fő megbízatásként Taylort kísérgette a vízbe a külön számára épített víz alatti stégen. Apám feladatkörébe a helyszínek biztosítása is beletartozott, ezért aztán Liz Taylor a harmadik napon már kellően becsiccsentett házikészítésű borunktól ahhoz, hogy hegedűvirtuóznak nézze apámat, aki viszont ragaszkodott ahhoz, hogy egy Stradivarin játszik. Nem hiába mondták az osztálytársai: nem baj, hogy meghalt az Andersen, mert mázlinkra a mi Palinkánk még él!
Apám a kottát nem ismerte, a fortélyokat az utcavégi muzsikus cigányoktól leste el, és bizonykodott, hogy az ő igazhitű mestere nem más, mint saját abszolút hallása. Gondosan odafigyelt, hogy mindennap mind a négy hegedűjét és a brácsáját megszólaltassa, nehogy – mint hangsúlyozta – véletlenül elveszítsék az orgánumukat.
Apám a Szabad Európa rádiót is klottgatyában, hegedülve hallgatta, a kommentjeit pedig hozzáénekelte a hírekhez, legtöbbet a Bánk Bánból idézve:
Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.
Kétszer láttam apámat sírni, egyszer pont akkor mikor a néprádióban bemondták, hogy meghalt Kennedy. Apám fölpattant a hírre a sparhelt mellől, amit a hideg miatt az egész család épp körbeült, de nem tudott megszólalni, csak állt megsemmisülten, aztán leroskadt a priccsre és fejét rázva ismételgette: minden jó embert megölnek ebben a veszett világban. Aztán könnyezve hozzátette: szegény kis árva gyerekei.
Másodszor akkor láttam apámat sírni mikor meghalt nagyapám kilencvenhét éves korában. Apám apja sokáig haldoklott a nyárikonyhában, nagyon nehezen ment neki a meghalás. Végül földre terítettünk egy paplant, és arra fektettük, hogy le ne essen többet a priccsről. Rekkenő hőség volt, mindenkiről csorgott a víz, mikor egy órával a halála előtt nagyapám nekiállt elmesélni, hogy mennyire haragszik az únyi papra, mert az félévszázaddal korábban kölcsönkérte a vemhes tehenét, és az időközben megszületett borjút sem szolgáltatta neki vissza, sőt még négy pengőt is kért kölcsönbe ráadásnak. Nagyapám még utolsó perceiben is a réges-rég halott pappal viaskodott, miközben apám mellette ült a földön, a fejét fogta és sírt.
Amikor harmadszor sírt apám, azt már nem láttam, arról csak anyánk mesélt. Apám ritkán ivott és akkor is csak keveset, egyszer viszont alaposan berúgott. Aznap kapta meg az obsitját. Katonásan lerészegedett a bajtársaival együtt majd szégyenében elbújt a budiba a pitvarban. Nyomorúságának csak a réseken bekandikáló, kidülledt szemű kakasok voltak tanúi. Úgy gondolta, egy férfi akkor válik feleslegessé, mikor megkapja a leszerelő levelét a seregtől. Pedig még utána is jó ideig ő vezényelte le a faluban az éjszakákba nyúló aratásokat. A környező falvak összes kombájnját mindig egy kijelölt helyszínre vezényelték, és a nyár utolsó melegénél, a földi és égi fények, valamint hatalmas bogárrajok kíséretében haladtak az óriási aratógépek a gabonatáblákon, megállás nélkül, éjjel és nappal. Olyankor hetekig alig láttuk, és mindig az volt az érzésünk, mintha a frontra ment volna küzdeni a kenyérért.
Akárhogy is, apám a sors kegyeltje volt, mindig minden helyzetben megtalálta az örömét. Életének pohara mindig legalább félig tele volt, amihez további kincseket álmodott. Így esett, hogy egyszer mikor szekéren hazafelé tartott, egy a lovát hetykén megülő leányra lett figyelmes, aki apjának és a kosztosainak vitte az ebédet a földekre és ostorával nem tudni, hogy szándékosan vagy véletlenül, de megugratta apánk lovait. Apám ahelyett, hogy felbőszült vagy zavarba jött volna, inkább kíváncsian bámult utána, és nem győzött gyönyörködni a leány délceg, büszke tartásában. Jól megjegyezte magának, és a következő falusi bálon fölkérte táncolni. Apám ugyan már erősen kopaszodott, de simulékony beszédével, határtalan, Münchhausen bárót megszégyenítő fantáziájával, tüzes táncával meghódította anyámat.
Apám későbbi udvarlóimat is szigorúan klottgatyában fogadta. A jelentkezők nagy száma miatt, meg hogy megkíméljen a rossz választásoktól, a kérőket szellemi és fizikai próbatételek hosszú sora elé állította. Elvárta, hogy a jövendőbelijeim legalább két verset tudjanak kívülről, amit meg is hallgatott, természetesen klottgatyában ülve egy sámlin az almafa alatt. Akik csak az általános iskolai kötelezően bebiflázott verseket tudták, azokat nem sokra tartotta, de nem is bántotta őket, és ezerszer is elismerően hallgatta meg például azokat a szavalókat, akik a Volt egyszer egy kilincs tovább nincs című alapművet adták elő, és kritikai megjegyzések nélkül nekik is megengedte, hogy a porolón bemutassák a nagykelepet, ami a tornászok világában annyit tesz, hogy nyújtott karral átfordulnak a szeren. Az egyik udvarlóm kombinálni is tudta a szertornát a versmondással, és átfordulás közben Hörderlint szavalt németül. Apám ugyan csak magyarul tudott, de fontosnak tartotta, hogy a próbálkozók legalább egy idegen nyelvet bírjanak, még akkor is, ha a magyart viszont egyáltalán nem beszélték. Így fordulhatott elő, hogy egy rockénekes prágai fiú a knédli receptjét szavalta el nekünk mélységes átéléssel, és közben még a tótul tudó anyám se fogott gyanút. Ami viszont komolyabb megpróbáltatást jelentett kérőimnek, az apám sakkozási mániája volt. Apám ilyenkor képes volt elfeledkezni a tétről, aki én voltam, és éjszakába nyúló sakkpartikat játszott a kezemért versenyzőkkel, akiket egy idő után már szintén csak a győzelem izgatott. Mindeközben én a háttérbe húzódva jót szórakoztam a férfiak viaskodásán, vagy egyenesen kilopództam a házból, magukra hagytam a gladiátorokat, hogy a barátnőimmel csavarogjak.
A kérők messze a falu határán túlról is érkeztek, de a legtökéletesebb kérőt sajnos csak a kihívás, az apám előtti megmérettetés érdekelte, és én kevésbé, hiába tudta hát a világ összes folyójának és hegységeinek nevét, ha egyszer nem állt szándékában ezt a tudást egy velem kötendő házasságban kamatoztatni.
Akihez végül férjhez mentem, az bizony nem mondott verset, hanem versenyen kívül nyert csatát azzal, hogy véletlenül egy avas kacsazsírral megkent kenyeret kapott és zokszó nélkül legyűrte. Apám nagyra értékelte hősies hallgatását, és beadta a derekam.
Amikor sok-sok évvel később apám már haldoklott és kiadták a kórházból, felváltva őriztük anyám, nővérem és én. Egyszer késő éjjel, halála előtt négy nappal a konyhában feküdt a priccsen, ahol annak idején nagyapám is. Szeme lehunyva, de tudtam, hogy ébren van, mert a hullámokban rátörő rettenetes fájdalmak érkezésekor görcsösen újra meg újra megragadta a radiátor csövét. Amikor a rádióban megszólalt Madonna „Don't Cry for me Argentina”című dala, apám kinyitotta szemét, felemelkedett, rám nézett és mámoros hangon azt mondta: „nem hittem volna, hogy még a ti zenétekben is örömömet tudom lelni egyszer”.
Apám ezután azt kérte tőlem, hogy majd hamvasszuk el, lehetőleg szeretett klottgatyájában. Szerencsére erről a klottgatyáról maradt is egy híres fotó, melyet mindenkor a közelemben tartok. Ugyanis csodák csodájára volt a falunkban egy olyan esemény, amin hivatalosan is klottgatyában lehetett részt venni. Méghozzá a búcsúi klottgatyás futóverseny, ami természetesen az apám ötlete volt. Így sikerült hivatalos öltözékké emelnie kedvenc viseletét a faluban. Apám nem szégyellt ötvennyolc évesen kiállni a falubeli huszonévesekkel és harmadikként ért a célba. A célfotón klottgatyás angyalként emelkedik az ég felé, mindkét lába a levegőben.
(részleteket olvastak Gindert Mariska Klottgatyás angyal című szövegéből, mely megjelent A szív kutyája című antológiában)
ANYÁDNAK RENDÜLETLENÜL!
http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/04/27/ANYADNAK_RENDULETLENUL/
Az apák persze nem kevésbé különös szerzetek,
mint az anyák
http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/05/03/mirol_szol_a_dzsungel_a_szivben_es_a_sziv_kutyaja_3
Részleteket olvashatsz az antológiákból itt:
http://mindenamino.blog.hu/
http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/01/29/a_sziv_kutyai_bemutatkoznak_szerzok
"JÖTT UTÁNAM MINT EGY SEBZETT BÖLÉNY"
http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/05/17/JOTT_UTANAM_MINT_EGY_SEBZETT_BOLENY/
"NAGY VONALAKBAN A NŐI SZEXUALITÁSRÓL"
- Tóth Krisztina
http://mindenamino.blog.hu/2011/05/27/mit_csinal_toth_krisztina_a_magas_labdaval_kerdezi_brr
HAJÓS ANDRÁS FELTÁMADT! GYŐZTEK A DEFIBRILLÁTOROK
http://szomjasoazis.nolblog.hu/archives/2011/04/30/Hajos_Andras_feltamadt_Gyoztek_a_defibrillatorok/
"GYÖNYÖRŰ MELLEM VAN, HÍRES IS VAGYOK RÓLA"
- Babarczy Eszter
http://mindenamino.blog.hu/2011/06/22/gyonyoru_mellem_van_hires_is_vagyok_rola_babarczy_eszter
Az antológia sorozat hozzáférhető itt:
A sorozat anyaszerkesztője:
Forgács Zsuzsa Bruria
alkohol ajánló állat állatok állatvédelem álmok álom álomvilág art autó baba mama balaton bank barátok barátság bicikli biznisz blog boldogság bor budapest buli bulvár busz csajok család dal dalszöveg depresszió design diéta divat dvd edzés egészség egészséges életmód egyetem éjszaka élet életem életem nem mindennapjai életérzés életképek életmód életünkélet életmód ezotéria élet gondolat ébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény élmény élmény beszámolók élmények ember én énblogépítészet építkezés érdekes érdekesség erotika érzéseim érzések esküvő étel ételek étterem ezotéria falusi turizmus fantasyférfi film filozófia foci fogyás fogyókúra fotoblog fotóblog fotók fotózás főzés game games gasztró gasztro gasztronómia gondolat gondolataim gondolatébresztő gondolatok grafika gyerek halál ház házasság hírek hit hitel hobbi hülyeség humor informatika ingatlan ingyen internet írás írások irodalom iskola isten japán játék játékok jog kaja kaland kép képek képregény kert kommunikáció koncert konyha könyv konzol környezetvédelem közélet közlekedés közösség kreatív kritika külföld kult kultúra kutya lakberendezés lélek letöltés life linux london magyar magyarország manga marketing médiameg mondás meleg mese metal minden mindennapok mobil motor mozi music művészet napló nő novella nyelv oktatásonline marketing önmegvalósítás őszinte őszinteség ötletek otthon párkapcsolat party pasik pc pénz photo pina poén póker pop pornó pszichológia rádió rajz recept receptek regény reklám repülés retro rock rólam sci_fi sex sorozat sport szerelem szerepjáték szeretet abszurd
.jpg)
Utolsó kommentek